Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - V. Trummer Árpád: Az 1940-42. évi vízmentesítési munkálatok

AZ 1940—42. EVI VÍZMENTESÍTÉSI MUNKÁLATOK. írta: TRÜMMER ÁRPÁD. Általános ismertetés. D. C. 626.86 (439) Hazánk időjárása a harmincas évek első felében határozottan száraz jellegű volt s ennek tetőpontját az 1935. évi aszály jellemezte. Talán nem lesz fölösleges, ha erre vonatkozóan felújítok néhány valószínűleg feledésbe merült ténybeli megállapítást. Ebben az évben az Alföldön 5 — 6 hetes esőhiány volt; de elpusztította a szárazság a Dunántúl reménységeit is, ha nem is olyan nagy mértékben, mint a Hortobágy-vidéken. Az elmaradt termés értékét 210 millió pengőre becsülték. A tengeri termése 7-8 millió, a burgonyáé 7-25 millió, a cukorrépáé 2-5 millió q-val csökkent, de leghatalmasabb volt a rétek- és takarmánynövények 25 millió métermázsás terméscsökkenése, egymagában csaknem annyi értékű, mint a felsorolt kapásnövényeknél bekövetkezett veszteség. Az 1936-tól 1942-ig terjedő időszak az előbbivel ellentétben határozottan nedves jellegű volt és a maximumok az 1940—1942. évekre estek. Erről az időszakról a földművelésügyi minisztérium vízügyi műszaki főosztályának kezdeményezésére az 1940., majd az 1942. esztendőben a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben egy-egy előadássorozat hangzott el, melyeken az egyes előadók 1.) a vízkárok okainak megállapításával, 2.) a nedves években végrehajtott nagyarányú vízmentési munkálatok ismertetésével, 3.) a végzett munkálatok további fenntartásának kérdésével és végül 4.) a szerzett tapasztalatok alapján, illetőleg ezek figyelembevételével a hasonló vízkárok megismétlődését kizáró végleges, országos vízrendezési tervezet elveinek kijelölésével foglalkoztak. Ezeknek az előadás-sorozatoknak a megtartása azért volt annak idején megokolt, mert a nedves esztendők kártételeivel szemben nem állunk annyira reménytelenül, mint az aszály pusztításaival. A vízkárok ellen emberi erővel is lehet védekezni. Gátat vethetünk a tomboló árvíznek és hatástalanná tehetjük a belvizek kiöntését, ha idejében elvezetjük a növényzet fejlődését akadályozó felszíni vizeket. Ha a szükséges tőke rendelkezésünkre áll és a végrehajtást tervszerűen készítjük elő, a várható vízkárok legnagyobb részét el tudjuk hárítani. Sajnos, a második előadássorozat, valamint az elhangzott hozzászólások a háború közbejött eseményei miatt nem jelenhettek meg az 1940. évihez hasonlóan nyomtatásban és ma már az előadások nagyrészének szövegét sem lehet megszerezni. így meg kell elégednünk egy rövid összefoglaló ismertetéssel. Ennyi azonban szükséges, hogy a magyar vízimérnöki kar nagyszerű teljesítményéről és megfeszített munkájának eredményéről maradjon valami emlék a magyar gazdasági élet javára és a következő nemzedék okulására. Nyilvánvaló, hogy a rendkívüli vízlefolyási viszonyokat az egyes meteorológiai tényezők kedvezőtlen összetalálkozása okozza. A mi sík országunkban egyéb kedvezőtlenül ható tényezők: a talajvízszint magas állása, a felsőbb területekről lezúduló nagymennyiségű csapadékvíz és végül a, befogadó vízfolyások rendellenesen magas vízállása. Mindezek szükségszerű eredője a mezőgazdasági termelést hátráltató vízkárok bekövetkezése.