Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)

1-4. szám - III. Dr. Lapray Géza: Közvetlen módszer utófenekek és energiatörőmedencék méretezésére

UTÓFENEKEK ÉS ENERGIATÖRŐMEDENCÉK 69 hogy a belőle számított JH a duzzasztott és az eredeti víz energiamagassága közötti (H

f—H) különbséggel egyenlő legyen. E szerint az utófenékvédezet, vagy energiatörőmedence mélysége és hossza meglehetősen bonyolult számítások ismételt elvégzése árán próbálgatás útján meghatározható. Ha ugyanis a kísérletképen felvett utófenékszintnek a duzzasztott víz energiamagasságához viszonyított Н

г mélységéből számított JH kisebb a szükségesnél, a következő kísérletnél Н

г nagyobbra veendő. Ha viszont a kísérletképen felvett utófenékre jellemző H

1 értékből számított JH nagyobb a szükségesnél, úgy a következő kísérletnél II

x kisebbítendő. Ilyen módon fokozatos közelítéssel olyan H

1 értéket kapunk, melynek megfelelő JH éppen a felemésztendő energiamagassággal egyezik meg. A próbálgatásos számító eljárás közvetlen megoldást szolgáltató grafikus eljárással helyettesíthető, ha a H

v A

2, l és JH mennyiségeket а к határmélységgel és egy «=| (28) paraméterrel fejezzük ki. E szerint a (15) figyelembevételével к

3 H

1 = ak + 2 a

2 k

2 közös r.evezőre hozva és rendezve W bevezetve a 2a

3 + l \ 4 a k-t kiemelve és rendezve (ay 2 _ «] \2) +ä 2J (29") 2 a

2 helyettesítést, a (29'), ilyen alakban írható. H

1= x к (29) A (6) figyelembevételével (30') £Г+£_® (30") h

2 bevezet ve a r ''2J 1 « 2 helyettesítést, a (30') ilyen alakban írható: h

2 = ßk (30) A (8), (28) és (30) figyelembevételével l = 6 (ß-a)k (31') bevezetve a 1 = 6 (ß- а) (31")