Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
52 DK . BOGÁRDI JÁNOS A Parmigiana Moglia lecsapoló társulat a völgy J esését is számításba vette és az összegyülekezési időt a képletből határozta meg. Az m tényező értékét gyakorlati számítások alapján állapították meg. Feltűnő, hogy az irodalomban kevés adatot találunk m értékére. Pedig tulajdonképen а г összegyülekezési idővel szemben m megbízható értékét sokkal nehezebb meghatározni, г ugyanis minden vízgyűjtőterületre állandónak vehető, míg m értéke tág határok között változik. További fontos körülmény, hogy az összegyülekezési idővel való számítás alapképlete szerint a faj lagós vízszállítás értéke sokkal érzékenyebb m változására, mint r-éra. Tanulmányomban mind a r, mind az m értékét új elgondolás alapján határoztam meg. A módszer lényege, hogy minden vízgyűjtőterületre külön-külön, a lefolyási tényező számításával kapcsolatosan állapítjuk meg т és m értékét. A lefolyási tényező egy-egy értékének az előzőkben ismertetett meghatározásánál mindig a vizsgált árhullámok levonulási idejét és tetőzését is észleljük (lásd az 5. ábrát). Minden ilyen mérésnél tehát т és m egy-egy tényleges értékét számíthatjuk ki. Ezekből az alábbi megfontolással a kívánt értékeket levezethetjük. Lássuk először r meghatározását. Az eső T időtartamának és a r összegyülekezési időnek nagyságát tekintve, két eset lehetséges. 1. A legnagyobb vízmennyiség jelentkezésének időpontjában még esett az eső, vagyis (ilyenkor nincs késleltetés). 2. Az esőzéi még a legnagyobb vízmennyiség jelentkezésének időpontja előtt megszűnt, vagyis T < r. (Ez a késleltetés esete.) Késleltetésnél (2. eset) т értékét csak a vízgyüjtőkarakterisztika megszerkesztése után állapíthatnánk meg. Mivel a vízgyüjtőkarakterisztika megrajzolása a vizsgált vízgyűjtőterületek egyikénél sem történhetett meg, a T < r esőzések okozta árhullámokat г meghatározásánál figyelmen kívül hagytam. Ha nincs késleltetés (1. eset), а т összegyülekezési idő az előzőek szerint nyilvánvalóan az esőzés kezdetétől a legnagyobb vízmennyiség jelentkezésének időpontjáig terjedő idővel egyenlő. А т értékét tehát а Т^т időtartamú esőzések okozta árhullámok mindegyikénél megbízható módon egyszerűen megállapíthatjuk. Az 5. ábra szerint a Nádor-csatorna sárszentmihályi vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterületnél г = 6 nap. Megjegyzem, hogy a sárszentmihályi vízgyűjtőterületre valamennyi többi vizsgált árhullámból is т = 6 nap adódott ki. Az m tényező a legnagyobb mp-enkinti vízmennyiségnek és az esőzés kezdetétől az árhullám végéig lefolyt összes vízmennyiség mp-enkinti átlagának viszonyával egyenlő. Vagyis ha az összegyülekezési idővel való számításnál az átlagos vízmennyiséget m tényezővel megszorozzuk, a keresett legnagyobb vízmennyiséget kapjuk. Nyilvánvaló, hogy m értéke árhullámonkint változó. Kérdés tehát, hogy a fajlagos vízszállítást milyen m értékkel számítsuk. Ennek eldöntésére vizsgáljuk meg m változását a Nádor-csatorna sárszentmihályi vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterületnél. Az 5. ábrán feltüntetett árhullámnál az esőzés kezdetétől az árhullám végéig lefolyt összesen 17,032.320 m 3 víz, így 17,032.320 q d t, = _J 0-6 = 7-98 m 3/sec * 23 . 86.400 * 0-6 m 8/sec. a csatorna állandó vízszállítása, mely természetesen levonandó.
