Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)

1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség

A LEFOLYÁS! TÉNYEZŐ 53 A legnagyobb vízmennyiség q

ma

x — 19-4 m

3/sec, amelyből a 0-6 m

3/sec vízmennyiség ugyancsak levonandó, és így 19 4 _ 0 6 m = = 2-35 . 7-98 Ezt a számítást valamennyi árhullámnál elvégeztem. A számítások szerint m értéke 1 06—2-65, tehát igen tág határok között változott. A középérték m — 1-68. Megkíséreltem m változásának törvényszerűségét is megállapítani, sajnos ezideig eredménytelenül. Ezért célszerűen m középértékét (kereken 1-70) fogadtam el. A Turazza-féle képlet alkalmazásához szükséges még a mértékadó csapadék időtartamának (T) megállapítása. Ha T ismeretes, a klimatikus valószínűségi függvényből a h csapadékmagasság is kiadódik. T nagyságára ezideig csak a bajor tanulmányokból következtethetünk. Ezek szerint a mértékadó csapadék T időtartama egyenlő az összegyülekezési idővel, r-val. Újabban Németh

4

0 professzor egyenletes szélességű völgy esetére ugyanerre az eredményre jutott. Altalános alakú völgy esetére ugyan ő megállapítja: „nem követünk el számottevő százalékos hibát, ha a mértékadó eső időtartamául ugyancsak éppen а г lefolyási időt választjuk". Németh

4

1 professzor az összegyülekezési idővel való számítás alapképletét, a mértékadó csapadék T időtartamának kiküszöbölése céljából, némiképen átalakította. Ha a csapadékmagasságot a Montanari-féle függvényben kifejezett értékével helyettesítjük, az alapképlet így alakul: cc.a.l" q — . m T + г Az a tényező értékét a klimatikus valószínűségi függvény olyan alakjából kell venni, amelyben a csapadékmagasság méterben, az eső időtartama pedig napokban van kifejezve. A képletben ugyanazon vízgyűjtőterület esetén csupán a csapadék T időtartama változó, vagyis a fajlagos vízszállítás T függvényében van kifejezve. Nyilvánvaló, hogy T-nek van olyan értéke, amelynél q a legnagyobb. Ez a szélső érték olyan T értéknél következik be, amely eleget tesz a Ü = 0 dT feltételnek. A differenciálást elvégezve, és a kapott egyenletet T-re megoldva kapjuk, hogy / ft a legnagyobb fajlagos vízszállítás T = . r értékek esetén: 1— n ( n . T \

n~ 1 î(m

3/nap.m

2)= m . a . a . n\ J , vagy . \l-nj 1000.10.000 , = 115-/-tel szorozva 86.400 q (liter/sec ha) = 115-7. m. « . a . n fn.T Y1 Vi^J Az összegyülekezési vagy lefolyási idővel való számításra kétségtelenül Németh professzor képlete mutatkozik legalkalmasabbnak. A Turazza-féle összefüggéstől eltérően itt a csapadék időtartamának változása is figyelembe van véve. A képlet a különböző időtartamú esők közül a fajlagos vízszállítást azzal a csapadékidőtartammal határozza meg, 4

0 Lásd a 9. jegyzetet. 4

1 Lásd a 37. jegyzetet.