Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)

1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség

A LEFOLYÁS! TÉNYEZŐ 13 Ha a Montanari-féle függvényt egyetlen csapadékmérőállomás adataiból vezetjük le, csak a csapadékmérő állomás körüli kisebb területre érvényes. Az előzőekben már letárgyaltuk, hogy egyes csapadékmérő állomásokon észlelt csapadékmagasságokból milyen módon számíthatjuk ki a nagyobb területeken érvényesülő csapadékmagasságokat. Ilyen megoldás természetesen a Montanari-féle függvényre is alkalmazható. Puppini a bolognai síkságra levezetett területi javító tényezők alapján kiszámította, hogy a csapadékmérő állomás adataiból közvetlenül kapott n és a értékek helyett az mennyiségekkel kell az F km

2 területre érvényes függvényt képezni. Vagyis az F km

2 területre a képlet fejezi ki a klimatikus valószínűségi függvényt. Hasonló javító tényezők levezetését magyar viszonyokra is megkíséreltem, általános érvényű tényezőket azonban nem sikerült meghatározni. Vidékenkint változó tényezők megállapítása pedig nem célszerű, mert ez legalább annyi munkát jelent, mintha az egyes vízgyűjtőterületekre az ott működő összes csapadékmérő állomások adataiból vezetjük le a Montanari-féle függvényt. Ez az utóbbi eljárás pedig kétségen kívül pontosabb. Nagyobb vízgyűjtőterület esetén tehát a klimatikus valószínűségi függvényt kívánatos több csapadékmérő állomás észlelési anyagából meghatározni. Ilyenkor az egyes napok csapadékmagasságait legegyszerűbb az állomások észlelésének számtani közepéből képezni. Legtöbb esetben ez a módszer megfelelő. Az átlagképzéssel bizonyos mértékben az esőzés átvonulási irányának változásából származó különbségek is kiegyenlítődnek. Ugyancsak megnyugtató körülmény, hogy 10, 20 vagy 30 éves észlelésekből feltétlenül olyan esőzéseket tudunk kiválasztani, amelyek közelítőleg egyenletesen borítják be a vizsgált területet. A teljes vízgyűjtőterületet öntöző esőzések pedig nagyobb vízlefolyást fognak eredményezni, mintha hasonló esőzés a vízvidéknek naponta más-más részeit borítja csak be. Természetesen kivételes esetben, nagy kiterjedésű területnél előfordulhat, hogy a számtani közepekkel való számítás megengedhetetlen. Hasonlóképen kisebb víz vidékeknél is felmerülhet annak szükségessége, hogy a Montanari-féle függvényt további vizsgálatok útján kell meghatározni. Tanulmányomban mindenütt az összes állomás adatainak számtani közepéből számítottam ki az egyes csapadékmagasságokat. A csapadéktörvényszerűségek meghatározására az elmondottak alapján legmegfelelőbbnek a Montanari-féle klimatikus valószínűségi függvény mutatkozik. A Montanariféle függvényt nálunk először Németh Endre

1

0 alkalmazta. Használata is az ő ismertetése és magyarázata alapján terjedt el. Az újabb tanulmányok mindegyikében találkozunk már vele. Az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat területére Gyalókay Miklós

1

1 alkalmazta, és a Vízrajzi Intézet is használja 1941-ben megkezdett újabb lefolyási tanulmányaiban. A Montanari-féle függvény a valószínű legnagyobb csapadékok magassága és időtartama közti összefüggést fejezi ki. A függvény által meghatározott esősorozat tehát, F n' = n + 0014 és 100 h = a' . T

n' 1

0 Lásd a 9. jegyzetet. 1

1 Gyalókay M. / SÍKVIDÉKI TERÜLETEK LEFOLYÁSI TÉNYEZŐJÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA. A Tisza—Dunavölgyi Társulat 1942/1. sz. kiadványa.