Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
12 DK . BOGÁRDI JÁNOS Az olasz kutatók közül Puppini, Fantoli, Poggi, Frosini, Forti, Kambo és Montanari munkásságát említem meg Németh Endre műegyetemi tanár nyomán. 9 Puppini Bologna környékén a csapadékmagasságoknak a vízgyűjtőterület nagyságával való változását vizsgálta. 24—120 óra időtartamú esőknek 50—350 km* területen való megoszlására megállapította, hogy ha az esőt az egész területen egyenletesen elosztottnak képzeljük, mennyivel kell csökkenteni a legnagyobb zápor helyén észlelt csapadékmagasságot. A javító tényező ugyanazon eső-időtartam esetén a vízgyűjtőterület növekedésével csökken, míg változatlan vízgyűjtőterületnél az eső-időtartamok növekedésével folytonosan nagyobb lesz. Puppini megfigyelései csak a bolognai síkságra érvényesek. Poggi mérnök rövid időtartamú (néhány órás) esőknek kis vízgyűjtőterületeken (20 km 2-ig) való eloszlására végzett megfigyeléseket. Megfigyeléseinek eredménye, hogy ilyen esetekben az esőeloszlási tényező mind az időtartamnak, mind a területnek növekedésével lényegesen csökken. Fantoli, Poggi, Frosini és Forti tanulmányi eredményei főképen városi csatornahálózatok kisebb vízgyűjtőterületére hullott rövidtartamú heves záporokra vonatkoznak. Kambo olasz mérnök az eső hevességének térbeli és időbeli változását vizsgálta. Eljárásával a hevesség legáltalánosabb változása is figyelembe vehető. Az eljárás alkalmazásához azonban rajzoló esőmérőállomások észlelési adataira van szükség. A felsoroltak közül Montanari tanulmánya a legjelentősebb. Tanulmányának eredménye az ú. n. klimatikus valószínűségi függvény, amely a nagyobb vízgyűjtőterületre hullott hosszabbtartamú csapadékok magassága (h) és időtartama (T) közti összefüggést fejezi ki. Lényegét tekintve a Korbély-féle törvénnyel azonos. Azonban míg Korbély általános érvénnyel határozta meg törvényét, Montanari — csakúgy mint Kenessey, — vízvidékenkint külön-külön vezeti le. Kenesseyhez képest újítás az egynapos csapadékmagasság a, és az n hatvány kite vő meghatározásának módja. Eljárásának éppen ez a legfőbb értéke. A klimatikus valószínűségi függvény a h = a.T n alakban fejezhető ki, ahol n<l, a pedig az egynapos csapadékmagasság, (a értékét leggyakrabban méterben helyettesíthetjük be, amikor a T napnak megfelelő csapadékmagasságot is méterben kapjuk meg.) A következőkben a Montanari-féle függvényt mindig ebben az alakjában fogom használni. Ha a csapadékmagasságokat mm-ben akarjuk megkapni, akkor természetesen a értékét is mm-ben kell kifejezni. Ha az egyórás csapadékokat óhajtjuk közvetlenül kapni, akkor az egyenlet jobboldalát gyei kell osztani. Montanari függvényét legelőször a Bonifica di Gallare lecsapoló társulat területén lévő marozzoi csapadékmérőállomás harmincéves észlelési anyagából határozta meg. Minden időtartamhoz kiválasztotta a legnagyobb csapadékmagasságot. A kapott adatpárokból a keresett függvény mind számítással, mind szerkesztéssel megállapítható volt. A Montanari-féle függvény kifejezi, hogy a csapadékmagasság az eső időtartamának növekedésével rohamosan csökkenik. A mértékadó, kritikus eső tehát, amely a legnagyobb vízlefolyást eredményezi, nem a leghosszabb időtartamú, de a leghevesebb eső sem. A mértékadó eső a vízgyűjtőterület egyéni sajátságaitól függő valamilyen közbenső csapadékmagasságnál és időtartamnál található. Éppen ezért van a klimatikus valószínűségi függvénynek nagy gyakorlati jelentősége, mert mind a, mind n értéke kiválóan jellemzi st> vidék legegyénibb sajátságait. Természetesen a és n értéke annál megbízhatóbb, minél hosszabb időközre kiterjedő megfigyelésekből vezetjük le. » Németh E.: A KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁG VÍZI FELADATAI. — A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa, I. kötet, 5. füzet. Budapest, 1942.
