Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
A LEFOLYÁSI TÉNYEZŐ 11 Korbély törvényének értékét legjobban bizonyítja, hogy a vele azonos M on tanari-íéU; képlet ma általánosan elfogadott és használt összefüggés. A két szerző eljárása — mint a továbbiakból kitűnik —csupán az о egynapos csapadékmagasság, és n hatványkitevő megállapítását ban különbözik. A csapadékmagasságnak a vízgyűjtőterület nagyságától függő csökkentését Korbély is szükségesnek tartja, azonban csupán 100 km'-nél nagyobb területek esetén. A szorzótényező 0-4 = 0-6 + —== Korbély а к tényezővel magát a lefolyó vízmennyiséget szorozza, ami ter" F f 100 mészetesen ugyanaz, mintha előzőleg a csapadékmagasságot csökkentette volna. Kenessey 8 megállapítja, hogy a csapadékviszonyok vidékenkint változnak. Ezért még a magassági viszonyok figyelembe vétele esetén sem szabad az évi csapadékátlagokkal számítani. Ugyancsak tekintélyes szerepet kell juttatni a csapadék térbeli eloszlásának is, mert nyilvánvaló, hogy minden vízvidéket beborító csapadéknak lesz egy legnagyobb magassága, amelynél nagyobb egyáltalán nem fordulhat elő. A vízgyűjtőterület nagyságát a bajorok által bevezetett f/T y szorzótényezővel veszi figyelembe. A csapadékok magassága és időtartama közti összefüggést Kenessey Korbélytól veszi át. De a képletben szereplő n hatványkitevő értékét 1—24 órás csapadékokra — magyar és német adatokkal végzett számításai alapján — 1/ l helyett '/»-ben állapítja meg, többnapos csapadékoknál pedig (У 2 helyett) változónak tételezi fel, és az ország különböző vízvidékeire az egy- és négynapos csapadékmagasságokból a Korbély-féle összefüggés segítségével kiszámítja. A csapadékmagasságokat Kenessey vízvidékenkint sorolja fel, mégpedig: megadja a megfigyelt egy- és négynapos átlagokat, továbbá a legnagyobb helyi egyórás, egynapos, négynapos és éves csapadékokat. Az egyórás csapadékátlagokat a Korbély-féle h t — h x . t n összefüggés alapján a fl*i ''14 h, = — = = 0-5296 . t n У 24 képletből számítja, ahol h t l = a a 24 órás csapadékmagasságot jelenti. A mértékadó csapadék időtartamát az árhullám levonulásának idejével veszi azonosnak, amelyet a bajorokhoz hasonlóan számít ki. Ha már most a mértékadó csapadék időtartama í S 24 óra, a vizsgált vízvidék F területét is figyelembe véve, a keresett csapadékmagasságot végeredményben a \YI } t = 0-5296 h u yiV F összefüggés fejezi ki. A másik esetben, ha a mértékadó csapadék időtartama 1 napnál nagyobb, hT = h u Т"У± ahol n értéke vízvidékenkint változó. Az eljárás a maga idejében a legjobb volt, sőt sok tekintetben még ma is helytálló. A számítások alapjául szolgáló egynapos csapadékmagasságok (h t i) azonban megbízhatatlanok. Az annakidején még rendkívül hiányos észleléseket ugyanis, — mint Kenessey maga is megemlíti —, német tapasztalatok alapján kellett kiegészíteni. Különösen az egy napon belüli csapadékoknál. Ezeknél különben az n = - érték helytelen, mert így a vízgyűjtőterület egyéni 5 sajátságai nem juthatnak kifejezésre. Többnapos csapadékok esetén azonban az eljárás megfelelő. Szerencsés megoldás, —mint a továbbiakból ki fog tűnni —, hogy a mértékadó csapadék időtartamát Kenessey is az árhullám levonulásának idejével veszi egyenlőnek. 2 8 Lásd a 24. jegyzetet.
