Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

26 DR. BÁRCZAY JÁNOS magasabban fekvő központból kiindulva felszínen és talajon keresztül minden irányba, de túlnyomórészben Szeged felé tört. Szeged külvárosai, azonkívül Kiskundorozsma és Sándorfalva voltak legnagyobb veszélyben, ezért a védelem is itt összpontosult. A védelmet irányításom mellett Bauer Sándor miniszteri tanácsos, a Duna— Tiszaközi belvízrendezések végrehajtására kirendelt miniszteri biztos látta el a területileg illetékes folyam- és kultúrmérnöki hivatalok és vízitársulatok mérnökeinek és egyéb műszaki személyzetének igénybevételével. Ez évben jó szolgálatot tett az előző évben 6 m

3/sec. vízvezető képességről 25 m

3/sec-ra kibővített Dongér, mely a Kecskemét felől érkező vizet Szeged felett felfogta és szabad eséssel a Tiszába vezette. Becslés szerint 50 millió köbméter víz veszélyeztette Szegedet . Ebből a Szegedi Arment esítő és Belvízszabályozó Társulat lúdvári és tápéi szivattyútelepei s azok mellett 5 db. hordozható szivattyú másodpercenként 8m

3-t, vagyis naponként mintegy 700.000 m

3-t emeltek. A város környékén 18 millió köbméter tárolására volt hely. Nagy szerencse, hogy az időjárás általában szélcsendes volt s a hevenyészett tároló töltések a vizet kisebb szakadásoktól eltekintve tartották. Végleges szabadulást csak az jelentett, amikor a Tisza vize leapadt s a zsilipeket ki lehetett nyitni, ez azonban csak június első felében következett be. A Tisza leapadása után a védtöltést a belvíz gyorsabb leengedése érdekében több helyen átvágtuk. Az ilyen válságos helyzet megismétlődését a vizek általános rendezése idején felfogó-, elterelő-csatornák építésével s я szivattyútelepek megerősítésével kell megakadályozni. A vidéket dr. Kállay Miklós m. kir. miniszterelnök és, báró Bánffy Dániel m. kir. földmívelésügyi miniszter urak 1942. május hó 12-én meglátogatták. Megtekintették a védekezés munkálatait és meggyőződtek azokról az intézkedésekről, amelyeket a sokat szenvedő lakosság érdekében tettem. Magam ismételten bejártam a helyeket, a szükséges intézkedéseket közvetlenül megtettem, a víztárolás és levezetés munkálatait, ideértve a szivattyúzást és új csatornák építését is segély, illetve kölcsön kiutalásával támogattam. A szegedi vadvizes területekhez csatlakozik délfelől Bács-Bodrog vármegye területe, mely szintén sokat szenvedett a víztől. A víz lefolyását itt is a folyók, a Duna és a Tisza hosszantartó magas vize akadályozta. A baj legfőbb okát azonban mégis a lecsapolás elmaradottságában s a meglevő vízfolyások elhanyagolt állapotában kell keresni. Legtöbb kárt okozott a víz a Körösér, a Ferenccsatorna, a Jegricska és a Mosztonga vízfolyások mellett. A Körösér vize Szabadkát és Magyarkanizsát sújtotta a legnagyobb mértékben. A víz a szegedi vadvizes vidék déli lejtésű medencéiből indult ki és össze, függő áradatként hömpölygött délkelet felé, útjában elborított községet, szántótközutat és vasutat. Sok ház rombadőlt. a közúti és vasúti forgalom sok helyen szünetelt. A védekezés a lefolyó víz irányításában és éjjel-nappali megfeszített szivattyúzásban állott. Az elborított terület nagysága állandóan változott. Volt idő, amikor a vármegye területéből 200.000 hold volt víz alatt. A Duna és a Tisza leapadása után a víz nagy része aránylag rövid idő alatt eltávozott. Az árvédelmi töltéseket itt is több helyen átvágtuk.