Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

BESZÁMOLÓ 67 A bajok megismétlődését a vízfolyások rendezésével kell megelőzni. Itt elsősorban azokra a vízfolyásokra gondolok, melyek szivattyúzás nélkül, szabadon vezetik le a vizet. A szervezés munkáját rendkívül megnehezíti, hogy a vármegye területén 41 vízitársulat működik. Ezt a vidéket is meglátogattam, védekezési munkálatait mindenképen, segély, illetve kölcsön kiutalásával pénzügyileg is támogattam. A kiutalt államsegélyből 200.000 P a Körösér rendezésére esik. Elkészült egy 4 km hosszú mederszakasz 18 m

3/sec. vízvezető képességgel. Ez a munka kezdetét jelenti a Körösér általános rendezésének. Az elvégzett munka Magyarkanizsa nehéz helyzetén segít. Az ország legelesettebb vidéke az a terület volt. amely a Körös—TiszaMaros szögletben az Arad—Csanád—Torontál—Békés és Csongrád vármegyék, végül Hódmezővásárhely területéből a Szentes, Gádoros, Csorvás, Újkígyós. Kétegyháza, Elek vonaltól délre, illetve keletre az országhatárig terjed. Itt került víz alá a legtöbb szántó és községi belterület. Eddig soha nem észlelt víztömeg jelentkezett s a térszín esését követve húzódott a folyók, leginkább a Tisza felé. A víz jelentékeny része kétségtelenül a területre hullott hóból és esőből eredt, talajból is fakadt, de mint már fentebb említettem, nagy tömegben folyt át keleti határainkon túl fekvő területekről is. A vidék keleti része magasfekvésű, délnyugati része, a Tisza—Maros szöglet igen alacsony, a magasságkülönbség 26 m. A területen kelet-nyugati, majd délnyugati irányban széles erek húzódnak. Ezek közül legnagyobb a Száraz-ér, mely határontúlról jön és igen sok vizet hoz. Az eret a múltban rendezték s ennek idején Békéssámsonnál elrekesztették, vize a Sámsonapát falvi felfogó csatornán folyik tovább a Marosba szabad bevezetéssel. A csatorna másodpercenként 10 m

3 víz vezetésére készült. Jobbpartján töltést építettek, mely megakadályozza, hogy a víz nyugat felé Hódmezővásárhely irányában kicsapjon. A Száraz-ér és folytatólag a Sámson apátfal vi csatorna a főgyűjtője azoknak az ereknek, melyek az ér és az Orosháza, Csanádapáca, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza és Nagykamarás vonal között fekszenek. A vonaltól északra levő erek Orosháza felé lejtenek, itt lapos területre kifutnak. Orosházától északnyugatra néhány kilométer távolságban újabb erek kezdődnek, melyek a Tisza felé. vezetik a vizet. A terület nyugati része a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, a déli része a Szárazéri Belvízlevezető Társulat árterébe tartozik. A többi az 1942. évben még nem tömörült társulati kötelékbe, vízügyeit a hódmezővásárhelyi m. kir. kultúrmérnöki hivatal intézte. A terület északkeleti szegélyéhez közel fekszik az Alsófehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat ártere, a társulat csatornái azonban eddig nem értek fel. A védelem nehéz feladatát irányításom mellett Paphalmy Iván miniszteri tanácsos, majd dr. Széchenyi István kir. közjegyző, árvédelmi miniszteri biztosok látták el a hódmezővásárhelyi m. kir. kultúrmérnöki hivatal és a felsorolt három társulat igénybevételével. A védelem az adott helyzetnek megfelelően a Sámsonapátfalvi csatornára s a szivattyútelepekre támaszkodott. Az erek, azonkívül a meglévő és újonnan épített