Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

BESZÁMOLÓ 25 A társulatok nagy része igyekezett is a kitakarítást elvégezni. A munkát befolyásolta a bizonytalanság, hogy a megtisztított csatornákat nem fújja-e ismét tele a szél, de határt szabott a költségfedezet is. Összes csatornáink kitakarítása 12—15 millió pengőt jelentett volna, amit a társulatok sajátjukból fedezni nem tudtak, az állam támogatását kérték. Segélyt és kölcsönt folyósítottam. A főbb csatornák idejében megszabadultak a jégtől, olvadás után rövidesenteljes szelvénnyel szállították a vizet. A téli víz le is ment nagyobb kártétel nélkül mindazokról a helyekről, ahol volt elegendő csatorna s a víz a folyókba szabadon lefolyhatott. De megtorpant a víz lefolyása, ahol kevés volt a csatorna, a szelvény nem volt elég, vagy pedig a víz a folyók magas vize miatt lezárt zsilipekbe ütközött s a szivattyúzás nem győzte az érkező vizet a folyókba emelni. Ez pedig igen hamar és igen sok helyen bekövetkezett. A téli csapadék mennyisége a táblázatokból és rajzokból kivelietőleg több volt az átlagnál, az eltérés azonban nem volt számottevő. A bajok oka a talaj telítettségében, a befogadóképesség hiányában s ennek folyományaként a felszínen leereszkedő víz nagy tömegében keresendő. Sok helyen a rendesnek fordítottja állt elő: a helyett, hogy a víz a talajba szivárgott volna, a talajból tört elő. Közönséges talajkutak túlfolyó forrásként működtek, nagyterjedelmű, zárt medencék megteltek és túlcsordultak a talajból fakadó víztől. Saját területen összegyűlt csapadék és talajvizén kívül sok volt a magasabb területekről odafólyt külvíz. Sok víz átfolyt keleti határainkon túl lévő területekről is. A víz a hó elolvadása után az ország egész területén mutatkozott . Rövidesen kitűnt, hogy ebben az évben az Alföld közép és déli fekvésű részeit sújtja a legnagyobb mértékben. Itt esett legtöbb hó és eső, itt fakadt legtöbb talajvíz, ide jött külső területekről is a legtöbb víz. A folyók vize, különösen a Tiszáé itt apadt le a legkésőbb. Ezenfelül meg-megújuló esők sújtották e vidéket s néhány nap, vagy óra hetek munkáját visszavetette. A megrekedt víz eltávolítására minden lehetőséget felhasználtunk. Éjjelnappal működtettük állandó jellegű szivattyútelepeinket, azonkívül munkába állítottuk összes hordozható szivattyúinkat. Bővítettük meglevő csatornáinkat, de igen sok újat is építettünk. A sok mellékcsatorna és másodrendű szivattyú olyan mértékben ontotta a vizet, hogy a szivattyúk nem győzték emelni, a főcsatornák töltésein épített nyúlgátak is szakadoztak, ezért a mellékcsatornák tiltózása, a másodrendű szivattyúk működésének időnkénti szüneteltetése vált szükségessé. Különösen nehéz helyzetbe került és válságos időket élt át Szeged város, továbbá Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Csongrád vármegyék területén az úgynevezett „szegedi vadvizes vidék", ahol a víz helyi elnevezéssel ,,semlyékek"-nek mondott medencékben nagy tömegben összegyűlt. Homokvidék ez, ahol a föld a csapadékvizet általában könnyen magába fogadja. Mindaddig nincs is baj, amíg a földben a víz befogadására van hely, megszokott dolog, hogy itt a talajvíz minden évben nagyon ingadozik. Az utóbbi évek esőzése azonban a talajt telítette, az 1941 — 42. évi tél csapadékának befogadására már nem volt hely. Előbb a semlyékek, majd ezek után a környező szántók, gyümölcsösök és tanyák kerültek víz alá s a tengernyi víz Kiskunhalasról, mint leg-