Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)
1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről
24 D R. BÁRCZAY JÁNOS Társulatoknál a védelem megszigorítása iránt intézkedtem. A jég zajláőát s a torlaszok elhelyezkedését műszaki tanácsadóm Budapest — Győr, majd Budapest — Kalocsa között repülőgépről felderítette. Az Érd alatti jég később Dun apent eléig, majd Paksig úszott, Paks felett Ordas, Dunapataj és Solt mellett igen nagyterjedelmű torlasz képződött, Pakstól Bezdánig állt a jég. Solt mellett a hullámtér nyári gátját, átszakította a jeges ár, a gróf Teleki-birtok víz alá került. A jégtörő hajót Újvidékről Bezdán mellé, a tovarniki szorulatba küldtem és utászokat is oda irányítottam. Közös munkájuk eredményeként a jég itt is megindult és ezt követőleg tovább zajlotc a Sió torokig, majd Úszódig. Úszódnál 2 kilométer hosszú jégmező levált, majd a Sió-torok mellett megakadt, jégtörő hajóval ezt is munkába vétettem. A jégtörő hajó már a jégmező felső végéhez közeledett, amikor március 17-én a mező a hajóval együtt megindult. Röviddel azután megindult a Paks feletti torlasz is. Idejében, mer 1 kevéssel előbb a váci torlasz is megmozdult. Nehéz és izgalommal teli nap volt ez. A jégtörő hajó munkáját a készenlétbe helyezett bombázó gépekkel nem lehetett támogatni, mert alacsonyan, mindössze 300 méter magasan elhelyezkedő felhők akadályozták a bombák ledobását. A felhők később 60 méterre ereszkedtek a Duna fölé, igen nagy mértékben jegesek voltak, a légi felderítést életveszélyessé, majd teljesen lehetetlenné tették. A két jégmező szerencsésen fennakadás nélkül zajlott tovább, néhány nap alatt elhagyta az ország területét. A Duna többi mellékfolyóin a jeges árvíz levonulása nagyobb kártétel nélkül történt meg. A Marcalon hidak mellett robbantani kellett. A Zala ez évben is sok gondot okozott. A folyó jegét olvadás előtt robbantással meglazították, a tavaszi víz a jeget összeliordta, torlasz képződött. A gátak március 4-én 14 helyen átszakadtak, a szakadások betömése 9 napig tartott. A kiömlő árvíz 8000 hold földet elöntött. Végeredményben megállapítható, hogy az 1942. évi árvíz simább lefolyású volt, mint az előző két évben. A helyzet sokszor kiéleződött ugyan, de idejében tett megfelelő intézkedésekkel mindig sikerült nagyobb veszélynek és károsodásnak elejét venni. Megkönnyítette a védekezést, hogy az árvizek levonulása alatt általában kevés csapadék esett s nem növelte jelentékeny mértékben a levonuló téli víz tömegét. Az árvíz levonulása idején nem voltak szélviharok, mint 1940-ben. s így nagy töltéselhabolások se keletkeztek. Ebben az évben inkább az árvíz levonulásának a hosszadalmassága okozta a bajt. A hosszan tartó magas víz a belvizek szabad levonulását nagymértékben akadályozta s azok levezetését rendkívül megnehezítette. 7. Belvízvédelem. Említettem, hogy a tél folyamán a folyók vize vastagon befagyott. Befagytak a vízlevezető csatornák is. A jégre hó esett s a szél is sok havat összehordott, sok csatorna teljesen betömődött. A m. kir. földmívelésügyi miniszter úr még a tél folyamán utasította a csatorna fenntartó társulatokat és egyéb közületeket, hogy a csatornákból a havat és jeget távolítsák el.
