Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

BESZÁMOLÓ 63 mérnökei, a Sebes Körösön a honvédség alakulatai robbantottak. A torlaszok megindítása után a víz mindkét helyen rohamosan leapadt s a veszély megszűnt. A Körösök megáradásával egyidejűleg hirtelen megáradt a Feketekörösi Armentesítő, Vízrendező és Öntöző Társulat román határmenti Felfogó csatornája is. A csatorna töltéseibe a román katonaság a megszállás ideje alatt fedezéket és lőállást épített. Közerőt kellett kirendelni, éjjel-nappali megfeszített munkával .sikerült a töltéseket rendbehozni és a víz áttörését megakadályozni. A Tisza felső szakaszán bekövetkezett áradást nyomonkövette a középső és alsó szakasz megáradása is. A jég itt is több helyen megcsúszott és kisebb-nagyobb torlaszokat alkotott. Veszélyes helyzet alakult Tiszabábolna mellett a Délborsodi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályoz« Társulat védtöltésén. A Tiszán itt 7 kilométer hosszú és 4—5-5 m vastag jégtorlasz képződött. A balparti hullámtéren lévő erdő a jeget a jobbparti társulati töltés felé szorította, a felduzzasztott víz a töltéskoronát 50 cm-re megközelítette. A társulat légi bombázást kért. Műszaki tanácsadóm március 9-én a honvéd légierők repülőgépén nehéz körülmények között, részben havas és jeges felhők között haladva szemlét tartott és megállapította, hogy a torlasz alsó vége a balparti töltéshez közel van, bombázása a töltést veszélyezteti s hogy a víz további emelkedés esetén a hullámtéri erdőn át kitérhet. E megállapítás után a bombázást elejtettem. A torlasz később önmagától megmozdult. A tiszabábolnai torlasz elindulása után a víz az alsóbb szakaszokon mindenütt megemelte és elindította a jeget, március közepére a Tisza jégmentes lett. Az erdélyi folyók közül a felsoroltakon kívül az Olt és a Maros, a Felvidéken a Sajó, a Bársonyos és Eger patakok áradtak meg rendkívüli mértékben. A jeget itt is több helyen robbantani kellett. A Duna vízrendszerénél az előbb leírt újvidéki esettől eltekintve a Dráva felső szakaszán s ezt követőleg a Dunán a Dráva torkolattól a Tiszáig mozdult meg először a jég. A Murán Letenye felett torlasz keletkezett, robbantani kellett. A Dunán Gombosnál és Újvidék mellett, a felrobbantott közúti és vasúti hidak pilléreinél keletkeztek ismételten torlódások. A honvédség alakulatai ezeket is robbantották. Végleges felszabadulást e vidékre csak az jelentett, amikor a Tisza-torkolat alatti Dunaszakasz jege elvonult és Zentárói jégtörő hajót lehetett ide irányítani. Jégtörő hajó és robbantás közös munkájával sikerült a szakaszt megtisztítani s az útat a felülről érkező újabb jégmezők számára szabaddá tenni. Március 9-én megmozdult a német határ melletti felső s a Budapest melletti középső Dunaszakasz jege is. A jeges ár a felsőszakasz társulati védtöltéseit nehéz próbára tette. Torlaszok keletkeztek, a víz a töltések koronáját 40—50 cm-re megközelítette. A torlaszok később önmaguktól elindultak. A levonuló jég a Nagymaros és Vác közötti szakaszra húzódott, a Szentendrei sziget felső csúcsánál éles kanyarban álló jégbe ütközött és összefüggő, nagy torlaszba tömörülve hosszú ideig állva maradt. Ez időben a Budapest alatti jég Érdnél megtorlódva állt. Súlyos következményekkel járt volna, ha a Vác—Nagymarosnál összegyűlt jégtömeg az érdi torlaszra csúszik. E válságos napokban a Duna Vác —Budapest—Adon

y közötti szakaszát újból megtekintettem. Az Érd—Nagytétényi és az Ercsi—Iváncsai Ármentesítő