Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

138 csukás károly szabadul fel az áteresztő talaj okozta veszteségek fedezésére. Természetesen így is előfordulhat, liogy átmenetileg olyan rossz talajra akadunk, hogy a tartalék kompresszorokat is üzembe kell helyezni. Törekednünk kell tehát arra, hogy a levegőáteresztő helyeket minél gyorsabban el tudjuk zárni. A gyors elzárás nyilvánvalóan előnyösebb, mint feleslegesen nagy mennyiségű levegőnek hosszú időn át való szállítása, ami azonkívül, hogy gazdaságtalan, még a talaj fokozatos fellazítása következtében további levegőkiszökést és ezáltal beomlást is okozhat. Mint az előzőkből kitűnik, kiindulásom alapja a sok bizonytalanság mellett egyedül biztosan megítélhető tényező: a levegőt át nem eresztő illetve kevésbbé áteresztő talaj. A tapasztalat is azt mutatja, hogy az erősen áteresztő, tehát rossz talaj rendszerint csak nagyon rövid szakaszokat alkot s így ez eljárás egyúttal a leggyakrabban előforduló, tehát az átlagot legjobban megközelítő állapotra vonatkozik. A levegőtartalékok meghatározására vonatkozólag utalok az előírásokra. A levegőszükséglet megállapításánál mértékadónak kell tekinteni a hatóságilag előírt levegőmennyiséget. Ezt a megállapítást igazolja a telje,, levegőszükséglet alkotó részeinek vizsgálata. Az alagutaknál a levegőszükséglet általában három részre bontható, nevezetesen: 1. Az alagútban dolgozó munkások számára egészségügyi szempontból elengedhetetlenül szükséges — mint minimum — a hatóságilag meghatározott levegőmennyiség. 2. A munkatér illetve az alagútfalazaton keresztül eltávozó levegő pótlására (szárazon t art ás ) szolgáló levegőmennyiség. 3. Induláskor a víz kiszorításához szükséges levegőmennyiség. A levegőszükséglet e három alkotórésze közül érdemben csak az első kettővel foglalkozom, ugyanis az induláskor szükséges levegőmennyiség csupán néhány órás üzemet jelent, aminek semmiféle szerepe nincs a továbbiakban. A hatóságilag előírt egészségügyi szempontból szükséges és általam mértékadónak mondott levegőmennyiségre vonatkozólag megjegyzem, hogy az eléggé mérsékelten van megállapítva. Ajánlatosabb magasabb értéket venni, mert ezáltal, különösen nagyobb nyomások esetén, a caissonbetegségek lehetősége csökkenthető. A munkatérből eltávozó levegő mennyisége két részből tevődik össze, tekintettel arra, hogy egyrészt a falazaton, másrészt a kivájt szabad földfelületen keresztül távozik el a levegő. A falazaton keresztül akár rövid a munkatér, akár hosszú, mindig lesz levegőátszivárgás. A falazaton keresztül eltávozó levegő igen nagy mennyiségű is lehet és különösen zsilipáthelyezéseknél fordul elő. Az egyik alagút építésnél a maximális levegőszállítás egy zsilip elhelyezése alkalmával adódott, a szabad levegőre került falazaton átszivárgó és a gyengébb vakolatot sok helyen leszakító nagy levegőátereszt és következtében. Az ilyen természetű átszivárgás azonban csaknem teljesen megszüntethető vakolással, illetve a vakolatra felhordott cementsimítással. A kivájt szabad földfelületen át eltávozó levegőmennyiség különösen pajzs használata esetén, midőn alig van szabad felület, egészen minimális lehet. A már ismertetett képlet alapján számítva is nagyon kis értéket kapunk s hogy ez így van, a gyakorlat is teljesen igazolja.