Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

126 csukás károly Aknazsilipek. Az aknazsilipek legnagyobb része hazánkban régi típusú és megérett a kicserélésre, mert a mai fokozott követelményeknek, mind teljesítmény, mind egészségügyi vonatkozásban már nem felelnek meg. A zsilipekre vonatkozó előírások legnagyobb része a biztonságot szolgálják és a pneumatikus munkával foglalkozók előtt közismertek, éppen ezért nem is foglalkozom velük, hanem főleg a gyakorlatban felmerült követelményeket fogom ismertetni. a) Személyzsilipek. A régi típusú személyzsilipek körülbelül 2 m magas és körülbelül 2 m átmérőjű vashengerek, melyek legfeljebb 8 személy részére használhatók. Ezzel szemben előfordul, hogy a gyakorlatban 12 személyt is zsilipelnek egyszerre, úgy, hogy a zsilipben mozdulni sem lehet. Természetesen ez egészségügyi szempontból megengedhetetlen, sajnos, azonban segíteni csak új, modern, 20—30 személyes zsilipek beszerzésével lehetne. A szűk zsilipekben sem faburkolatot nem lehet a zsilipfalakra elhelyezni, sem ülőhelyeket, úgy, hogy a bennük való tartózkodás rendkívül kényelmetlen és egészségtelen. Hazánkban modern zsilip alig található, pedig a fejlődés iránya a mindig nagyobb műtárgyak felé mutat úgy, hogy a mélyépítő vállalkozóink részére itt volna az idő a zsilipek modernizálására. A nagyobb alagutaknál is kénytelen már a vállalkozó nagy vasbeton zsilipeket építeni, mert az egy szakmányban dolgozó, sokszor 25 munkás be- és kizsilipelése máskülönben teljesen megakasztotta volna a munkát. Rendkívül rossz a helyzet a szűk aknacsövek terén is, mert megengedhetetlen volna, hogy 8 órát nehéz munkában eltöltött ember kénytelen legyen munkája végeztével 25 — 30 m magasságot, körülbelül 10 emeletet nagy légnyomásban, egy szűk, csúszós, vizes, sáros vaslétrán megmászni. A pneumatikus munka pedig oly nehéz, hogy sokszor nem lehet ilyen célra munkásokat kapni. E nehézségek kiküszöbölésére nagyobb átmérőjű aknacsöveket és ezekben elhelyezett elektromos liftet kellene alkalmazni. Minden zsilipben jól látható helyen fel kellene tüntetni az egyszerre zsilipelhető személyek számát is, hogy erről minden munkás tudomást szerezhessen. Végül a kizsilipelési idők betartása céljából a leghelyesebb lenne a zsilip kifúvócsöveinek végeit leplombált fúvókákkal ellátni, mert csak ezzel volna biztosítható a zsilipelési idő betartása. A mai helyzet ugyanis az, hogy egy körülbelül 6 m

3-es légzsilip 50 mm 0 kifúvócsővel van ellátva, amelyen méréseim szerint 30 sec alatt ki lehet zsilipelni, ennek lehetősége pedig könnyen egyes meggondolatlan emberek életébe kerülhet. Igaz, hogy ma már előírás a kizsilipelési idők ellenőrzésére szolgáló regisztráló manómét er felszerelése, azonban egyrészt ilyen kényes műszerek nem valók közvetlen az építési helyre, mert ott csakhamar tönkremennek, másrészt nem akadályozza meg ténylegesen a helytelen kizsilipelést, mert hiszen csupán regisztrálja azt, ha pedig a baj megtörtént, a regisztráló papírral nem sokra megyünk.