Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

sűrített levegő alkalmazása 127 Anyagzsilipek. Az anyagzsilipek legegyszerűbb alakja az anyagoknak a sűrített levegőbe való beadására szolgáló kis anyagzsilip: az úgynevezett pipa, vagy betoneur. Leggyakrabban körülbelül 100—300 liter űrtartalmú hengeies, vagy oválisalakú, vaslemezből készül, alul csapóajtóval, felül ovális, elfordítható és kiemelhető ajtóval és zsilipcsappal ellátva. Kezelése egyszerű és kívülről történik. Csak meg kell tölteni, az anyag magától kiesik, ha a pipát bezsilipeljük, mert ekkor a légnyomás kiegyenlítődése következtében a csapóajtó automatikusan megnyílik. Kétségtelenül gazdaságos, mert a megtöltött pipában alig van sűrített levegő és ami van, az is teljesen nyitott csappal ki- és bezsilipelhető, tehát működése eléggé gyors is. Hátránya, hogy nagyobb darabok nem helyezhetők el benne, ezért főleg tégla és beton beadására használják. A tégla ugyan könnyen összetöredezik benne, a rendszerűit nagy mélységbe leengedett beton pedig szétesik, ezért lent alaposan újra össze kell keverni, ami nem mindig és rendszerint csak nagy nehézséggel biztosítható. Az anyagzsilipek másik fajtája a sűrített levegőből kiadandó anyagok számára szolgáló pipa. Kivitele nagyon hasonló a fentiekben ismertetett pipához, azzal a különbséggel, hogy mivel a külső, szabad levegőre nyíló ajtaját a légnyomás r.em szorítja helyére, hanem onnan eltávolítani igyekszik, használata nagyon veszélyes lehet, mert vigyázatlanság következtében könnyen a légnyomás elvesztése következhet be, ami természetesen rossz esetben vízbeömlést is okozhat. Éppen ezért a pipák a helytelen zsilipelések elkerülése végett, erős biztosítóberendezéssel vannak ellátva olymódon, hogy a külső ajtó reteszelődik, ha a belső nyitva van. A retesz csak akkor old, lia a belső ajtó becsukódik. A be- és kizsilipelő csapok csak belülről, a sűrített levegőből kezelhetők. Az anyagzsilipek, illetve pipák megtöltésére elektromos meghajtású felvonó vödrök (körülbelül 80 liter űrtartalommal) szolgálnak. A régi rendszerű zsilipeknél külön zsilipesek kezelik a felvonót és a pipát, míg moderneknél ez automatikusan történik. A zsilipek teljesítménye nagyon függ a kitermelendő anyag minőségétől. Egy 80 liter űrtartalmú caisson-vödörrel ellátott zsilippel, megfigyelésem szerint, homokos kavicsban 60 m

3, míg agyagban vagy kőben csupán 20 m

3 napi teljesítmény volt elérhető. Tehát ebből látható, hogy míg laza anyagnál elég jó eredmény adódott (vödör és pipa 100%-osan ki volt töltve), addig darabos anyagnál nagyon rossz eredményt kaptunk, részint a nagy hézagok, részint a nagy darabok összetörésének hosszadalmas volta miatt. A modernizálás helyes iránya a nagyobb teljesítmény elérése, ezáltal a sűrített levegőben töltött munkaidő csökkenése önként következik, ami végeredményben a költségeket is kisebbíti. Ennek keresztülvitele pedig csak úgy lehetséges, hogy az anyagpipák helyett akkora anyagzsilipet alkalmazunk, hogy abba egy csille beférjen, a caisson-vödör helyett pedig csilleszekrényt használjunk, ami magával hozza az aknacsövek kibővítését is. Ezáltal a teljesítmény annyira fokozható, hogy az már nem a szállítóberendezés, hanem kizárólag az anyagkivájás függvénye lesz, mert ezzel a modernizálással elesik a caisson-vödör megtöltés és kiürítés, anyagpipafeltöltés és leürítés és végül a csillemegtöltés sok kézen keresztülmenő és ezért hosszadalmas művelete is.