Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

sűrített levegő alkalmazása 121 amúgyis nagy súlyt helyezünk. Azonban nagyobb nyomásoknál már igen tekintélyes, például: 7 atm-nál már 36% megtakarítást jelent ez a különbség. Tehát látjuk, hogy nagyobb nyomásoknál érdemes a hűtésre kellő gondot fordítani, merjt, ezáltal nemcsak a gazdaságosságot szolgáljuk, hanem az egészségügyi követelményeknek is fokozott mértékben teszünk eleget, hiszen az erőteljes hűtés megakadályozza az olyannyira egészségtelen olajgázok keletkezését is. Végül nem hagyhatom figyelmen kívül a meglehetősen elterjedt gyorsforgású (körülbelül 800 — 1000 ford/perc) benzinmotoros kompresszorok problémáját sem. Ezeknek a hűtése rendszerint szivattyús cirkulációs hűtés. A tapasztalat azt mutatja, hogy alagútépít egeknél ez a kompresszor nem felel meg, mert a kompresszort elhagyó sűrített levegő annyira telített olajgőzökkel és gázokkal, hogy legfeljebb szabad levegőn alkalmazható, zárt térben való alkalmazása életveszélyes lehet. Általában megállapítható, hogy olyan kompresszoroknál, amelyek szállított levegőjében emberek tartózkodnak, kizárólag csak frissvízhűtés jöhet számításba, ami egyúttal a legegyszerűbb és legüzembiztosabb hűtést is jelenti. A hűtővízszükséglet, Zeuner szerint, illetve az elvezetendő melegmennyiség W = q . L kal/kg, k—n ahol q = . A kaljmkg, n(k—l) ennek alapján a szükséges vízmennyiség: _ 120.F .s.l.n.y.W , ,, Cr = - — kg/ora, с . (to-tj ahol F a dugattyúfelület, s a löket, l a súlyhatásfok, n a percenkénti fordulatszám, y a beszívott levegő fajsúlya, t

1 a belépő és t

2 az elfolyó hűtővíz hőfoka és с arányossági tényező. A gyakorlati tapasztalatok alapján a szokásos üzemviszonyok mellett a vízszükséglet 10 — 15 lit/LEó egyfokozatú kompresszoroknál. Ajánlatos a jobb hűtés érdekében egészen 20 —251it/LEó-ig is felmenni. Az elvezetendő melegnek körülbelül 40%-a a hengerfejre, 60%-a a hengerköpenyre jut, ha a dugattyú nincs hűtve. Hűtött dugattyú esetén körülbelül 50%-a a hengerköpenyre és 25—25%-a a hengerfejre és a dugattyúra jut. 2. A szállított levegőmennyiség gazdaságos szabályozása. A gyakorlatban leginkább kétféle szabályozási módot alkalmaznak, nevezetesen: vagy állandóan több levegőt szállítanak, mint amennyi szükséges, a felesleget pedig egy csövön keresztül egyszerűen kibocsátják a szabadba, vagy pedig a szívóvezetékbe helyezett tolólemez segítségével fojtást alkalmaznak. Egyik szabályozási módszer sem nevezhető gazdaságosnak. Az első esetről, azt hiszem, beszélnem sem kell, annyira nyilvánvaló, hogy ez a szabályozási mód milyen felesleges energiafelhasználással jár. Egyéb hátránya azonban nincs. Ennél lényegesen rosszabb szabályozási mód a fojtás, amely ezért minden körülmények között kerülendő. A gyakorlatban a fojtást a szívóvezetékbe iktatott vékony, 2 — 3 mm vastag tolólemez segítségével idézik elő.