Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

sűrített levegő alkalmazása 111 fugái szivattyúk egy évi éjjel-nappali állandó üzemet teljesítettek, a legkisebb üzemzavar nélkül. Igaz viszont, hogy a kisteljesítményű turbókompresszorok rossz hatásfokuk miatt nem gazdaságosak. Az üzemi megfigyelések szerint a tolattyús vezérlésű kompresszoroknál alig fordul elő üzemzavar, az is inkább csak gyorsan megszüntethető lazulás volt, a szelepes vezérlésű kompresszorok között azonban nem volt olyan kompresszor, amelyik végig birta volna az üzemet szeleptörés nélkül. Turbókompresszorok nem voltak alkalmazásban. A pneumatikus munkára vonatkozó szabályrendeletek legalább egy üzemi és egy tartalékkompresszort írnak elő. Ha azonban több kompresszor van felszerelve, akkor a kompresszorok 2/

3-a — mint tartalék — elegendő a megfelelő üzem ellátására. A tartalékok általában lehetnek кompresszorokban és lehetnek levegőtérfogatokban. A tartalékok helyes elosztása az erősen változó levegcszükségletek miatt, nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé, ha gazdaságos üzemet akarunk elérni. A gyakorlatban éppen a gazdaságos munka érdekében, rendszerint több gépegységet szoktak felállítani. Ugyanezt követeli a változó levegcsziikséglet is. Teljesítmény szempontjából természetesen sokféle változat lehetséges, de a sűrített levegő sajátos önszabályozása miatt, amely a levegő összenvomhatóságán alapszik, elegendő ha lépcsős fokozatokat alkalmazunk. A gyakorlatban bevált összeállítás kisebb levegőszükségletek esetén a 100 + 200+200+500 m

3/óra, nagyobb levegőszükségletek esetén pedig a 250+250 + 500 + 1000 m

3/óra teljesítményű kompresszorokból létesített telep. A tartalék levegőtérfogatok szerepe nagy jelentőségű. Ez a kérdés azonban meglehetősen elhanyagolt, pedig ettől függ az egész pneumatikus berendezésünk rugalmassága. Rugalmasság alatt a pneumatikus berendezésnek azt a tulajdonságát értjük, hogy hirtelen változó levegőveszteségek esetén (például anyagbezsilipelés) a nyomásesés kicsiny marad. A kompresszorok nagy alagúti zsilipeknél rövid idő alatt nem tudnak kellő mennyiségű levegőt szolgáltatni, még ha nagy szállítóképességgel bírnak is. A rugalmasság csak akkor mondható biztosítottnak, ha a kompresszorok és a munkatér között megfelelő nagyságú, állandó jellegű levegőtérfogatok vannak közbeiktatva. Az állandó jellegű levegőtérfogatok közé tartozik a csővezeték és a nyomáskiegyenlítő légtartány. Tehát, ha kellő rugalmasságot akarunk biztosítani, akkor hosszú és nagy átmérőjű csővezetékeket és nagy nyomáskiegyenlítő légtartányt kell felszerelni. A légtartány normális nagysága (F

m

3= ]/5 Xszívóteljesítmény m

3/perc) még nem biztosítja a rugalmasságot. A gyakorlatban felszerelt berendezések, sajnos, sokszor még a legszükségesebb méretű légtartány nagyságát sem érik el s bizony sokszor találunk rövid és kis átmérőjű csővezetéket is, pedig nagyon fontos, hogy a munkatérben ne legyenek nagy nyomásingadozások. A fenti követelmények figyelembevételével megszerkesztett pneumatikus berendezés azonban csak akkor lesz üzembiztos, ha a belsejében végbemenő folyamatok megfelelő mérőberendezések útján a kezelőszemélyzet tudomására jutnak. A mérőberendezéseknek olyanoknak kell lenniök, hogy bizonyos mértékben a kezelő személyzet ellenőrzésére is szolgáljanak. Ezért nem elegendő csupán pillanatnyi értékeket jelző műszereket felszerelni, hanem szükséges a pillanatnyi értékek állandó