Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

sűrített levegő alkalmazása 85 betört az alagútba, a pajzsszerkezet olyan súlyos alakváltozásokat szenvedett, hogy ki kellett cserélni s végül pénzhiány miatt, hét évig szünetelt a munka, úgy, hogy az 1825-ben megkezdett építést csak 18 év múlva, 1843-ban fejezhették be. Az alagút nagysága (6-78 X 11-43 méter), a kipróbálás nélküli szerkezet, a nehéz keresztmetszet, az akkori mechanikai nehézségek s végül a víznek számításon kívül hagyása okozták a bajokat. Már akkor ajánlották a vízbetörések ellen a sűrített levegő alkalmazását, de az ajánlatot nem vették figyelembe (1. ábra). A fenti okokon kívül, mint az ábránkból kitűnik, talán legnagyobb hiba az volt, hogy a folyó fenékhez túlközel helyzeték el az alagutat. Ezután 26 évig nem építettek újabb pajzsokat, de a találmányok nagy száma mutatja az eredeti Brunel-pajzs megjavítására irányuló törekvéseket. Angliában Barlow 1869-ben szabadalmaztatta a függőleges elválasztó diafragma falat, amely beömlés ellen biztosítja a fal mögötti részt. A Themse alatt gyalogosok számára tervezett most már körkeresztmetszetű, 2-18 méter külső átmérőjű alagút építésére nehezen akadt vállalkozó, mivel Brunei nehézségei még nem mentek feledésbe. Végül is Barlow munkatársa: Greathead vállalta és még ugyanabban az évben (1869) be is fejezte a 411-5 méter hosszú alagutat, amely végig száraz agyagban épült, vastübingekből (2. ábra.) Éppen Brunei nehézségei következtében tértek át külföldön csaknem általánosan a vastübinges módszerre. Ezalatt New-Yorkban, függetlenül a londoni alagúttól, a Broodway alatt Beach által tervezett pajzzsal, amelyben először voltak hidraulikus prések alkalmazva az előrehajtáshoz, megépült 2-44 méter átmérővel száraz homokban, sűrített levegővel hajtott kocsik számára az első alagút. E száraz talajban végzett alagút építések sok hasznos tapasztalatot szolgáltattak, amelyeket nehezebb viszonyok között sikerrel értékesíthettek. Brunei nehézségei indították Sir Cochranet, Dun don aid lordját, hogy a sűrített levegő alkalmazására használható módszert dolgozzon ki. 1830-ban Cochrane szabadalmaztatott egy készüléket, amely lényegében a modern légzsilip őse. Első alkalommal a franciaországi Chaloni szénbányában használták a francia Trieger 2. ábra. Az első vastiibinges alagút keresztmetszete.