Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - X. Magyar Kálmán: Csoportos és házi csatornázás és szennyvízkezelés

CSOPORTOS ÉS HÁZT CSATORNÁZÁS 87 Az elnyelt kénhidrogén kén kiválása mellett, rövid idő alatt szétesik és így bűzös gáz formájában nem juthat ki a derítő berendezésből. Az elmondottak alapján most már módunkban áll a két mechanikai derítőberendezést összehasonlítani és rámutathatunk előnyeikre és hátrányaikra. A rothasztó medence előnye gyanánt említhetjük működésmódjának nagyobb biztonságát, a betegség okozó csírák nagvobbmérvű visszatartását és életképességüknek gyengítését, valamint azt is, hogy a rothasztott szenyvizek a talajban könnyebben szikkaszthatók el. Hátránya azonban, hogy a rothadás gázalakú termékei erősen bűzösek és így a medence szellőztetéséről fokozottabb mértékben kell gondoskodni, olyan formában, hogy a bűzös gázak a környezetnek terhére ne legyenek. Ugyanígy kell gondoskodni a rothasztott szennyvíz elszikkasztása esetén a szikkasztó rendszer szellőztetéséről is. A friss vizes derítő előnye, hogy normális építési viszonyokat tételezve fel, általában olcsóbb a rothasztó medencénél és hogy helyesen kezelve nem terjeszt semmiféle kellemetlen bűzt és így a környezetnek nincsen terhére. Hátránya, hogy a helyes működéséhez gondosabb kezelésre van szükség és a kifolyó friss szennyvízben esetleg jelenlévő fertőző csírák életképesebbek és így a fertőzés veszélye, ha erre a lehetőség megvan, ennél a rendszernél inkább előfordulhat. Ami a mechanikai derítőberendezések méretezését illeti, az egészen kicsi, egy család számára megfelelő nagyságú házi derítő egységekre vonatkozólag nálunk tudomásom szerint nincsenek elfogadott irányelvek, ezért helyénvalónak tartom ezeket illetőleg a németországi érvényben lévő irányelvek rövid ismertetését. E szerint a rothasztó medence űrtartalmát személyenként 0"4 m

3-rel kell számolni, de a legkisebb hasznos űrtartalom legalább 3 m

3 legyen. A kettősterű derítőberendezés úszóiszap és ülepítő terét öt személyig 400 literre, minden további személy után fejekeként 30 literrel többre kell felvenni. Az iszaprothasztó teret, amely a fenéktől az iszap nyílás alatti 20 cm-ig számítandó, öt személyig legalább 1000 literre kell méretezni, minden további személy után fejenként 70 literrel többre. A berendezés átmérőjének köralakú keresztmetszet esetében legalább 1 m-nek kell lenni, más formájú keresztmetszet esetében pedig a keresztmetszeti felületnek legalább 0'8 m

2-nek kell lenni. Ezeknél a most tárgyalt egészen kis házi berendezéseknél nagyobb, iskolák, hivatali épületek, kórházak stb. részére létesítendő derítőberendezéseket a személyenkénti naponkénti szennyvízmennyiség felvétele alapján méretezhetjük azzal a meggondolással, hogy bentlakás nélküli tisztán hivatali épületeknél a fejenként és naponként számításba veendő szennyvízmennyiség alatta marad az általában 100 literre tett fejenkénti és naponkénti mennyiségnek és 20—30 literrel vehető fel. Iskoláknál, ahol az épületben lakások és bentlakó tanulók is vannak, akikkel kapcsolatban főzésről, mosásról, fürdő és zuhanyozó berendezésekről is kell gondoskodni, a bentlakók után számítandó napi fejenkénti szennyvízmennyiség már 100—150 literre tehető. Szanatóriumok és kórházak esetében pedig, ahol a vizet a fentieken kívül még a legkülönfélébb orvosi és gyógyászati célokra is használják, legalábbis 200 — 300 liter napi fejenkénti vízmennyiséget kell alapul venni.