Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VIII. Hidvéghy László: A szennyvíztisztítás gép berendezései

A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS GÉPI BERENDEZÉSEI 73 csak a legritkább esetben biztosítható átemelés nélkül. Szennyvízátemelésnél a dugattyús szivattyúkat ma már teljesen kiszorították a szennyezett víz szállítására alkalmas különleges lapátszerkezettel bíró körforgó szivattyúk, melyek vízszintes, vagy újabban inkább függőleges elrendezéssel, nagy fordulatszámú elektromotorokkal közvetlen, vagy fogaskerékáttétellel kapcsolva minden tekintetben legolcsóbb és aránylag a legüzembiztosabb megoldást adják. Minél kisebb méretű a szivattyú, annál fontosabb az előzetes tisztítás, szűrés. Szennyeződésekkel szemben teljesen érzéketlenek, de rossz hatásfokuk miatt aránylag drága üzeműek, azonkívül magas a beszerzési költségük a légnyomással működő átemelő berendezéseknek. Ezek a mammut szivattyú és a pneumatikus átemelőberendezés. Különleges helyet foglalnak el és különösen gazdaságossági szempontból, magas üzemköltségük miatt igényelnek fokozott figyelmet azok a szivattyúberendezések, melyek a nyers vagy tisztított szennyvizet nagyobb, nem egyszer 25—30 km távolságban lévő helyekre nyomják további tisztítás, mezőgazdasági értékesítés, halastó táplálása stb. céljából. Az ilyen esetekben föllépő nagy statikus és manometrikus emelőmagasságok — például Párizsban az öntözési célokra szivattyúzott mintegy 10 m

3/mp szennyvíznél a statikus emelési magasság 38 — 43 m — úgy a szivattyúk, mint a nyomócsövek kiképzésénél különleges megoldásokat kívánnak egyrészt az üzembiztonság, másrészt a szivattyúzási költségek csökkentése szempontjából. A különböző átemelő berendezéseket a szorosan vett szennyvízszivattyúzáson kívül megtaláljuk a szennyvíztisztítás és iszapkezelés legtöbb műveleténél. Ügy az ülepítő medencékből leengedett fínomiszapot (95—99% víztartalom), mint a rothasztó tartányokból lebocsátott kirothadt iszapot különleges körforgó szivatytyúkkal, vagy légnyomással működő átemelőberendezésekkel szállítják a kívánt helyre. Áttérve a szennyvíz tulajdonképpeni tisztítására az ülepítéssel kapcsolatban, elsősorban a leülepedett, továbbá a felszínen úszó iszap összegyűjtésére és a medencékből való eltávolítására alkalmaznak különböző, az ülepítő medence alakjának és a leülepedett iszap természetének megfelelően kiképzett, víz alatt dolgozó, legtöbbször folytonos üzemű kotrószerkezeteket. Hosszú téglalap alakú ülepítőmedencéknél legtöbbször, a medence hosszoldalai mentén elhelyezett síneken előre-hátra mozgó hídszerkezetre szerelt (Lipcsei rendszerű) vagy végtelen láncként kiképzett (Rex-, Link—Belt-féle szerkezetek) kotrószerkezet húzza a leülepedett iszapot a medence elején levő iszaptölcsérbe. Az utóbbi szerkezetek főleg az Egyesült Államokban vannak elterjedve. Ellenkező irányban történő mozgásnál a fölemelt helyzetben lévő és csak néhány cm-nyire vízbemerülő kotrólap a felszínen összegyűlő úszó szennyeződést tolja az elfolyási oldalon lévő leeresztő csatornába. Köralakú és négyzetes alaprajzú ülepítő jellegzetes forgó kotrószerkezete már messziről felismerhetővé teszi az ilyen berendezéseket . Az iszapkotrót ezeknél a medencéknél középen lévő csap körül forgó és a kerületen elhelyezett sínen futó kocsira támaszkodó hídszerkezet hordja. A kotrószerkezet állandó lassú forgás közben — 2—4 ford/óra — tolja a leülepedett iszapot a medence legmélyebb helyén levő gyűjtőtölcsérbe, ahonnan iszapszivattyú, vagy légnyomásos emelőberendezés