Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VIII. Hidvéghy László: A szennyvíztisztítás gép berendezései

74 HIDVÉGHY LÁSZLÓ segítségével szállítják az iszapot a rothasztó tartányokba. vagy más iszapkezelő berendezéshez (iszapcentrifuga, vakuumszűrő stb.). Igen finom szerkezetű iszap esetén, kotrólapok helyett széles, lapos nyüással ellátott, mammut szivattyúként mőködő szívófej sorozatot alkalmaznak a leülepedett iszap eltávolítására. (Alte Emscher.) Ezáltal elkerülik a könnyen mozgásba jövő anyag fölkeverését a tisztítószerkezet által. Egyes, főleg igen nagyméretű ülepítő medencéknél (pl. Essen — Karnap) úszótestekre szerelik a kotrólapokat, vagy szívófejeket. Fontos szerepük van a szennyvíztisztítással kapcsolatos különböző műveleteknél, zsírelválasztók, pneumatikus szállítóberendezések, valamint a biológiai szennyvíztisztítással kapcsolatban különösen az élesztett iszapos eljárásnál a légsűrítőknek. Legtöbbször körforgó kompresszorokkal találkozunk. Szennyvíz- és iszapszivattyúk mellett a légsűrítők a korszerű szennyvíztisztítótelepek leginkább használt és legtöbb energiát fogyasztó gépei, sokszor több száz LE teljesítménnyel. Szennyvíziszap kezelésével illetőleg kirothasztásával kapcsolatban az iszap szállítása, keverése, fűtése és víztelenítése a legkülönbözőbb, legváltozatosabb gépi berendezéseket igényelik. Különleges megoldást kívánnak az iszap megfelelő átkeverésére szolgáló berendezések, melyek vagy mint rothasztó tartányba beépített függőleges elrendezésű nagy fordulatszámú — 500—600 ford/perc — csavarlapátos szivattyúk, vagy lassú fordulatszámú, fűtőcsövekből megfelelően kialakított nagyobb méretű keverőkarokkal bíró szintén függőleges elrendezésű szerkezetek, ú. n. Dorr-féle keverők, vagy például drezdai keverő, végzik a tartányban lévő iszap keverését, illetőleg az utóbbi esetben fűtését is. Rothasztótartány fűtésére régebben részben a tartány alsó kúpos, részén részben pedig a belső oldalfalakon elhelyezett fűtőcsövek szolgáltak. Ennek a csővezetéknek ellenőrzése és megfelelő tisztántartása az üzem különleges természete miatt igen körülményes volt, úgy, hogy tartány fűtésre ma már majdnem kizárólag a fölső födémbe befüggesztett, könnyen kiemelhető és így tisztántartható fűtőcsőnyalábokat, vagy az előbb említett, fűtőtestként kiképzett keverőt alkalmazzák. Azt a körülményt pedig, hogy a csőnyalábos megoldásnál csak a fölső iszaprétegek melegednek fel közvetlenül, az iszap megfelelő átkeverésével küszöbölik ki. Fűtés kizárólag melegvízfűtés lehet, mivel 50—60 C°-nál magasabb hőmérséklet egyrészt káros a rothadást előidéző baktériumokra, másrészt magasabb hőmérséklet esetén könnyen rásül az iszap a fűtőcsövekre. Melegvíz előállítására legtöbbször methángázzal fűtött gázkazánokat alkalmaznak, amennyiben azonban a rothadás folyamán fejlődött iszapgázt gázmotor meghajtására használják, célszerű és gazdaságos az elfolyó hűtővízben és a kipuffogó gázokban lévő hulladékmeleget fölhasználni a rothasztótartány fűtésére. Bizonyos körülmények indokolttá teszik sok esetben a methángáz más célra — például gépkocsihajtásra — való fölhasználását és a tartányfűtésre kevésbbé értékes tüzelőanyag (lignit, szén, fa stb.) alkalmazását. Csak röviden említem a fejlődő gáz fölfogására, összegyűjtésére és tárolására szolgáló gépészeti jellegű berendezéseket (gáztartány, gázmérők, gáztisztítók stb.). Az iszap kezelése — akár friss, akár kirothadt iszapról van szó — az említetteken kívül számos különféle gépi berendezés igénybevételét kívánja meg. A friss iszap víztartalma 95—99%, a kirothadt iszapé 87—90% között változik. Megfelelő tároló hely hiánya, elégetés, nagyobb távolságra való szállítás, vagy