Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VII. Andor György: A biológiai szennyvíz-tisztítás

A BIOLÓGIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS 69 addig a szennyvíztisztítással kapcsolatos öntözésnél — tekintet nélkül az időjá­rásra — az összes lefolyó szennyvizet el kell öntözni. így ez utóbbinál gyakran a túl­öntözés esetéig jutunk el, ami természetesen a terméseredmény rovására megy. Az, hogy az öntözésre rendelkezésre álló területek mennyire terheltetők meg szennyvízzel, függ az altalaj minőségétől, a szennyvíz koncentráltságától, a talaj­művelés és az öntözés módjától. Az öntözésre legmegfelelőbb a gyengén agyagos homok- és a humusztalaj, különösen ha homokos kavicsréteg van alatta. Fontos továbbá itt is, hogy a talajvíz — különösen az erősen áteresztő homokos talajoknál, amelyeknél a hathatós szűrés csak nagyobb vastagságú (2 — 3 méter) réteg esetén érhető el — ne álljon magasan. Általában az áteresztő talajok előnye, hogy a szennyvíz jó szellőzése nem ütkö­zik nehézségbe, ami a biokémiai folyamatok lebonyolódása szempontjából lényeges. Kötöttebb talajoknál a szennyvíz szellőzése kevésbbé van biztosítva. Ilyenkor a szennyvíz előzetes szellőzése nagyon kívánatos. A vizet át nem eresztő talaj a szenny­víz öntözésére egyáltalában nem alkalmas. A szennyvíz előtisztítása nagyon fontos, mert a lebegőhordalék kiválása gyor­san eltömné a talaj pórusait. Ennek egyrészt az a következménye, hogy a talaj kevésbbé áteresztővé válik, másrészt, hogy a leülepedett iszap savanyú erjedésnek indul, aminek következménye a biológiai folyamatok lassú lebonyolódása, egyben erős szagképződés. Minden esetre a kevésbbé előtisztított és koncentrált szenny­vízből a területegységen kisebb mennyiségű szennyvíz tisztítható meg. Szennyvízzel lehetőség szerint olyan mezőgazdasági művelés alatt álló területet célszerű öntözni, amelynek vízigénye és nitrogénszükséglete hagy. Öntözéssel a szennyvizek teljesen kielégítő tisztítása érhető el. Hazai viszo­nyaink között ott, ahol az öntözésre szükség van és jó áteresztő altalaj áll rendel­kezésre, mélyen fekvő talajvízállás mellett, alkalmazásuk feltétlenül szóba jöhet. Az öntözés az egyetlen biológiai szennyvíztisztítási mód, amelynél gondos üzem mellett haszonra lehet számítani. Hátránya azonban, hogy állandó gondos felügyele­tet kíván. Továbbá az is, hogy a szennyvizek állandó zavartalan ártalmatlanná tétele érdekében ajánlatos valamely más tisztítómóddal való társítása. Halastavak. Általában, mint már említettük, a biológiai szennyvíztisztító-berendezések a szennyvizek gondos előtisztítását kívánják meg. Különösen áll ez a halasta­vakra. Fontos továbbá, hogy a halastavak bővizűek legyenek, a szennyvizek hat­hatós felhígítása szempontjából. A tisztítást a halastavakon a nagymértékben kifejlődött parányi lények végzik, amelyeknek a szennyvízben lévő organikus anyagok szolgálnak tápanyagul. A halastavaknak rendszerint nagy felületük és kis mélységük van. Ez a bio­kémiai folyamat lebonyolítása szempontjából előnyös. Ugyanis a nagy vízfelület bő légpótlást tesz lehetővé, míg a csekély mélység — a fény- és a hősugarak hatása folytán — a tisztítást végző parányi tenyészetek gyors kifejlődésére van kedvező befolyással. A halastavak a szennyvíz hathatós tisztítását teszik lehetővé. Általuk az oxidálható anyagok mennyisége 90—95%-kal csökkenthető. Előnye e tisztítási

Next

/
Thumbnails
Contents