Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VI. Gálhidy László: A szennyvíz mechanikai tisztítása

64 GÁLHIDY LÁSZLÓ szárítóágyakra eresztve egy-két hét alatt kiszárad, annyira, hogy szállítható. A kiszáradás újra térfogatcsökkenéssel jár, úgyhogy végeredményben a nyersiszap térfogatának alig 10—14-ed része marad meg. A kiszárított iszapot a gazdák szívesen átveszik, trágyaértéke ugyanis az istállótrágyáéval körülbelül egyenlő, kitűnő humuszképző, könnyen szállítható és kezelhető, földszerűen morzsolható, tehát nem képez összeálló rögöket, mint a kirothasztás nélkül szárított iszap. A kirothadt iszapot a rothasztótér legmélyebb pontjára nyúló csövön át víztúlnyomás segítségével 8—10 naponként szokás eltávolítani. A fejlődő gáz az ülepítőteret határoló lapok felső zugaiban gyűlik össze, ahonnan csővezetéken át a felhasználás helyére szállítható. A lapos ülepítőmedencékben összegyűlt iszap víztartalmát régebben centrifugálással és préseléssel csökkentették. Az Emscher-kutaknál elért kiváló eredmények alapján a kirothasztás módszerét itt is elkezdték alkalmazni. Az önálló iszaprothasztóterek eleinte nem váltak be, részben az úszó iszapréteg minden mértéket meghaladó megvastagodása, részben a holt iszapterek képződése miatt. Keverőszerkezetek alkalmazásával, az iszapadagolás célszerű megoldásával és a medencék fűtésével azonban ezeket a kezdeti nehézségeket sikerült kiküszöbölni. A korszerű iszaprothasztó, (7. és 8. sz. ábra) egy egyszerű vasbeton tartály, gázzáró lefedéssel. Ha egy ilyen tartályt iszappal töltünk meg, az iszap nagyjában három rétegre fog elkülönülni, az alsó részben a víznél nehezebb részek gyűlnek össze, e felett egy viszonylag tiszta vízréteg következik, végül felül az úszó iszapréteg. A legtöbb bomlasztóbaktérium az úszó iszaprétegben fejti ki a működését, ami érthető, hiszen ezen réteg keletkezésének egyik oka az, hogy a baktérium életműködése közben termelt gáz az iszapszemecskéhez tapad és ezeket így a víznél könnyebbé teszi. Ez a réteg hajlamos a kiszáradásra, aminek pedig súlyos következményei vannak. A kiszáradt iszaprétegben ugyanis a baktériumok élettevékenysége megakad, az iszap rothadása szünetel, a réteg alulról növekedve állandóan vastagodik és az alant fejlődő gáz útját elzárja. Nem szabad tehát a tartályba egyszerűen egy meghatározott ponton bevezetni a friss iszapot, mert ez csak a bevezetési pont körül töri keresztül az úszó iszapréteget és egy meghatározott útvonalon, tehát a teljes térfogat kihasználása nélkül süllyed a rothasztótér feneke felé, hanem ezt vagy a medence egész felületén szétszórva kell beadagolni, vagy 8. sz. ábra. 7. sz. ábra.