Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VI. Gálhidy László: A szennyvíz mechanikai tisztítása

A SZENNYVÍZ MECHANIKAI TISZTÍTÁSA 53 hogy a leült iszapot a középen elhelyezett tölcsérbe tolja. A tisztítószerkezet nagyobb telepeknél állandóan működik. A köralakú medencék építési költsége nagy méretek mellett kisebb, mint a téglányalakúaké, az ülepedés hatásfoka valamivel jobb és az iszapösszetolás üzemköltsége szintén kisebb. Hátrányai: nehezebben bővíthető, az úszó iszap eltávolítása nehézkesebb és kis méreteknél az építési költség nagyobb. Elsősorban a 100.000 lakosszám feletti városok berendezése. A lapos ülepítőmedencék mindazideig nem tudtak elterjedni, míg az összegyűjtött iszap kezelése nehézségekbe ütközött. Ennek a mennyisége a minden csatornát használó lakos után naponként egy literre becsülhető, ami egy százezres városnál napi 10 vaggont jelent, tehát egyáltalán nem jelentéktelen. Víztartalma — ha jobbára háztartási szennyvízről van szó — 95—98%. Mivel a vizet nemcsak zárványokban és felületi kötéssel tartalmazza, hanem jórészt kolloid kötésben is, a frissen ülepített iszap még hónapok multán sem száradt ki tökéletesen és mivel közben egy aerob és anaerob baktériumok által együttesen okozott úgynevezett savanyú rothadáson megy ál, ezalatt förtelmes illatokat terjeszt. A megszikkadt iszap összeálló, trágyázásra csak egyéb anyagokkal való keverés után alkalmas. Az iszap kezelése ezért a múltban sok gondot okozott. Az első iszapkérdésben is diadalmaskodó megoldás Imhoff professzor zseniális ötlete volt, az Emscher-kút (6. sz. ábra). Az ülepítőtér itt alul nem zárt, hanem egy 10—15 cm széles réssel közlekedik egy másik térrel, ahova az iszap saját súlyánál fogva lecsúszik. Az ülepítőtérről újat legfeljebb annyit mondhatok, hogy az alsó határoló lemezek hajlását itt 1 : 1 rézsünéi meredekebbre kell venni, hogy az iszap rajtuk meg ne álljon. Az egyik határoló lapnak a közlekedő rést át kell fognia, mert. különben az alsó részből felemelkedő iszaprögök újra az ülepítőtérbe jutnának. Az Emscher-kutak rothasztóterébe került iszap víz alatt, tehát teljesen anaerob viszonyok közt kénytelen kirothadni. A rothaszt ás eredményeképen a kolloid kötésű víz elszabadul és a szervesanyagok szétesnek, amit a nagymértékben fejlődő methán is igazol. A kirothasztott iszap víztartalma már csak 80—85%. Egy kis számítással meggyőződhetünk arról, hogy az iszapmennyisége ennek következtében az eredeti köbtartalomnak mintegy egyötödére csökken. Fizikai tulajdonságai is megjavulnak. Kolloid kötésű víz már alig van benne, híg folyós, gyengén kátrány szagú lesz, 5. sz. ábra. 6. sz. ábra.