Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VI. Gálhidy László: A szennyvíz mechanikai tisztítása

52 G-ÁLHIDY LÁSZLÓ mélyebben a vízbe és így ne gátolják a víz felszíni sebességét. Ekkora benyúlás az úszóiszap visszatartására már elég. A medence fenekének emelkedése a kifolyási vég felé az ülepedést elősegíti. Ugyancsak előnyösen hat a sebesség állandó csökkenése is. Itt említem meg, hogy az ülepedés hatásfokának növelése céljából vegyszerek adagolásával is kísérleteznek. A legjobb eredményeket a vasklorid és vasszulfátoldatokkal érték el. Ezek főkép a kolloidok kicsapását és a pelyhesedést mozdítják elő. Az iszap mennyisége így körülbelül 25%-al növelhető. A kirothasztást a vassók nem befolyásolják. Az eljárás mindamellett költséges és csak ott fizeti ki magát, ahol ezzel a biológiai tisztító létesítését takaríthatják meg Az ülepítőmedencék három jól bevált és általánosan használt alakját ismertetem. Ezek közül talán a legegyszerűbb a Pécsett is alkalmazott lipcsei ülepítő medence (4. sz. ábra). Az érkező víz a csatorna legyezőszerű kiszélesítésén és egy bukófalon át kerül egyenletesen eloszlásban a medencékbe. Az egyenletes eloszlásra különös gondot kell fordítani. A bukás ne legyen 5—6 cm-nél nagyobb, mert ez egyrészt felesleges magasságveszteséggel jár, másrészt káros örvényléseket okoz. A medence elején egy mélyebb tölcsér van (5. kép). Ennek a mérete olyan, hogy egynapi iszapmennyiséget tudjon magábafogadni. A beömléstől pár méterre néha egy farácsot helyeznek el. Ez az úgynevezett csillapítórács. Célja a beömlési örvénylések megszüntetése és a víz mozgási energiájának megtörése (6. kép). A bukón átjutott víz a hirtelen sebességcsökkenés következtében a szennyezés jó részét azonnal a tölcsérbe ejti, a szennyezés többi része a víz áthaladása közben a medence fenekére ül, illetve felszínére száll. Az uszó iszapnak a medence kiömlési végéhez való jutását egy merülőfal akadályozza. A lebegő szennyezéstől megtisztult víz egy bukófalon át hagyja el a medencét. A kivált szennyezést a medencéből naponta legalább egyszer kell eltávolítani, mert különben bűzös rothadásba megy át. Erre a célra egy pajzsszerkezet szolgál. A pajzs magassága 50—60 cm. A medence kiömlési végén fenékre eresztett pajzs gépi meghajtással a tölcsérbe tolja a leült iszapot. Itt ezt pár órán át pihenni hagyjuk, hogy víztartalmának egy részét leadja, utána a tölcsér fenekére nyúló csövön keresztül víznyomás segítségével leeresztjük. A leeresztéshez körülbelül 1 — 1-5 m vízoszlopnyomásra van szükség. Az úszó iszap összetolásához a pajzsot a víz felszínére hozzuk és a kiömlő vég felé indítjuk. Az úszó iszap így végül is a merülőfal előtt fog összetorlódni és egy a medence oldalfalában elhelyezett zsilipen keresztül leereszthető. Az ülepítőmedencék egy másik elterjedt formája a köralakú ülepítő (5. sz. ábra). A szennyvíz itt egy vízbujtatószerű csővezetéken át a medence közepén érkezik és egy hengergyűrű felső élén át bukik a medencébe. A beömlés koncentráltabb, a vízsebesség ezen a helyen nagyobb, tehát a csillapítórács alkalmazása elkerülhetetlen. Ez természetesen most körgyűrűalakú. A víz a széleken teljes körben elhelyezett bukóélen át kerül a derített vizet vezető csatornába. Ez előtt most is ott látjuk az úszó iszapot visszatartó merülőfalat. A tisztítószerkezet vagy spirális alakú, vagy egy többszörös ekéhez hasonlítható, mindenképen olyan, 4 sz. ábra.