Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - V. Hergár Viktor: Adalékok a csatornázás költségeihez

ADALÉKOK A CSATORNÁZÁS KÖLTSÉGEIHEZ Xi az áldásos közműnek, mert ha valóban nélkülöznék, akkor bizonyára meghoznák érte az áldozatot, amint meghozták azok a magyar városok, melyek eléggé nem dicsérhető módon magukra vállalták az ezzel járó súlyos terheket is. Ha ennek a közfelfogásnak falába ütközünk a magyar csatornázás kérdésének megoldásakor, akkor ezen a síkon nem elég a műszaki meggyőzés, itt a közvélemény átalakulását kell megvárni, vagy azt más úton áthangolni, mert e nélkül nem sikerülhet a gondolatot annyira megkedveltetni, hogy azért áldozatot is hozzon a lakosság. Itt elsősorban a hygieniai meggyőzésre kell gondolnunk, amely teret sajnos a magyar higiénikusok nem művelnek oly eréllyel, amint azt a nemzetközi viszonylatban egyébként oly kimagasló magyar közegészségügyi orvosi kartól el lehetne várni. A kérdés kétségtelenül szoros összefüggésben van még a magyar városok elmaradt lakáshigieniai állapotával is és alig lehet várni a magyar csatornázás nagyobb előrelendülését a nélkül, hogy előbb a magyar lakáskérdés előrehaladása be ne következzék. Mi hely et megváltozik a nagy tömegek lakáskultúra iránti igénye, rögtön előtérbe fog kerülni a csatornázás agyonhallgatott ügye is. Erős hitem szerint a mostani háború utáni új Európában elhelyezkedő erős Magyarország szociális viszonyai oly kedvezően fognak alakulni, hogy az élelmezés ée ruházkodás kérdésének megoldásán túl sikerülni fog a magyar élet egyik legal hanyagolt abb területét a lakáskérdést előtérbe helyezni. Ez pedig szükségképen maga után vonja a magyar csatornázás kérdésének megoldását is. Éppen e kérdés tisztázása végett rendkívüli fontossággal bír az előrelátható csatornázási költségek ismerete, vagyis a városok csatornázási tervének és költségvetésének elkészítése már jóelőre. Ennek birtokában lehet ugyanis meghatározni a szükséges költségkeretet és a legmegfelelőbb pénzügyi műveletet. Sokan azt vethetnék ez ellen, hogy ez a kérdés most nem lehet aktuális, mert ma úgy sem lehetne erre a célra előteremteni a szükséges tőkét, nem is beszélve a munkaerő és anyag kérdéséről. Szerintem azonban a tervek előre való elkészítése rendkívüli fontossággal bír és fontossága főleg abban rejlik, hogy a háborús gazdálkodásról a békegazdálkodásra való zökkenésmentes áttérés csak akkor képzelhető el, ha olyan előre kidolgozott béketervvel rendelkezünk, amely a háború után felszabaduló rengeteg munkáskéznek meghatározott békecélú munkát tud azonnal adni, mihelyets azok felszabadulnak. Egyik ilyen béketerv volna a magyar városok csatornával való ellátása. Ez a programm olyan irányban kötné le a munkások tömegét, mely iránylx31 a lakások liigiénájának emelkedése révén tevékenységük épen a saját életnívójuknak emelkedésére hatna vissza. Ami a csatornázási munkálatok nagyobbmérvű megindításához előreláthatólag szükséges összegek nagyságát illeti, arra nézve jelenleg csak egy támpontunk van ée pedig az, hogy bátran feltételezhetjük, hogy a háború után nemcsak egy pár város tudja megtenni azt az erőfeszítést, melyre éppen rámutattunk, hanem a városok nagyobb része is. S ha csak annyit tételezünk fel, hogy a magyar vidéki városok költségvetésüknek csupán átlagosan 4%-át fogják költeni erre a célra, akkor is 4 — 5 millió }>engőre tehető a csatornázásra fordítható költség évi összege, melyből több mint a felét új beruházásokra lehetne fordítani , míg a többi fenntartásra menne.