Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - V. Hergár Viktor: Adalékok a csatornázás költségeihez

42 HERGÁR VIKTOR hogy a vidéki városoknál nem az egész város területe van víztelenítve, hanem rendszerint csak a városmag. A statisztikai táblák azonban mindig csak az egész lakosszámot adják. Erősen eltorzul a kép ott, ahol a városnak nagy tanyás külterülete van, ahol, mint pl. Szegednél is, az összlakosságnak csak a 40—50%-a van csatornázással ellátva, mert a lakosság nagy része a külterületen lakik. Rendkívül tanulságos képet nyerünk, lia most már nem az átlagokat keressük, hanem az egyes városok csatornázási erőfeszítéseit vizsgáljuk. (I. sz. táblázat.) Rögtön az ötlik szemünkbe, hogy a kiválasztott városok mind nagyobb erőfeszítést tettek a csatornázás terén, mint a főváros. Míg Budapest 1'7%-át költi a költségvetésének évente átlagban a csatornázásra, addig a bemutatott városoknál ez a szám 37 —9'1%-ig terjed! Van tehát magyar város, amely a háztartási költségvetésének majdnem 1/i

0-ed részét költi a csatornázásra. Éppen ilyen örvendetes az a kép is, melyet akkor kapunk, ha nem a költségvetés százalékában, hanem a város lakosságára eső fejenkénti költségben fejezzük ki a csatornázási költségeket ezeknél a városoknál. (L. a II. sz. táblázatot.) II. SZ. TÁBLÁZAT. Egyes magyar városok csatornázási kiadásai a lélekszámhoz viszonyítva 1937-ben. Város neve Lélekszáma Csatornázási P/fő Város neve az év közepén kiadás P/fő Győr 50.997 262.247 4-96 Pécs 71.122 395.736 5-56 Kaposvár 34.648 63.400 1-84 Komárom 8.630 25.785 2-98 Nagykanizsa 31.693 79.935 2-54 Vác 21.888 33.632 1-54 Itt a budapesti 2-30 P/fő csatornázási költséggel szemben akad olyan magyar város, ahol fejenként 5'56 pengőt költenek évente csatornázásra. Ennek a különös jelenségnek egyik magyarázata kétségkívül az, hogy amíg a fővárosban egy régi és már nagy részben amortizálódott hálózattal állunk szemben, addig a vidék csatornázása sokkal fiatalabb és még sok kamatteherrel terhelt. Annál örvendetesebb, hogy a városok még ilyen rendkívülinek látszó erőfeszítések árán is ragaszkodnak ezen elsőrendű közmű létesítéséhez. Ez a jelenség mutat rá az egész magyar városi csatornázás kérdésének velejére. Ha valamely város ugyanis elhatározza, hogy csatornát létesít, akkor minden körülmények között meg is valósítja azt. A pénz kérdése látszólag másodrendű probléma. A dolog megoldásánál a legnehezebb momentum nyilván maga az elhatározás. Hogy ez az elhatározás olyan nehezen megy a magyar városoknál, annak a kérdés anyagi oldalán túl sokkal mélyebb okai vannak. Nézetem szerint az ok a különleges magyar gondolkodásban keresendő, mely mást ért „város" alatt, mint azon nyugateurópai értelemben érteni szoktunk. És ehhez az értelmezésű ,,város"-hoz nem tartozik oly szorosan a csatorna fogalma, mint amilyen elválaszthatatlanul egybe van forrva a nyugat•európai város fogalmával. A magyar „városlakók" nyilván nem érzik hiányát ennek