Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - V. Hergár Viktor: Adalékok a csatornázás költségeihez

38 HERGÁR VIKTOR a szükséges adatok pontosabb megállapíthatása végett az ábrát a szükséghez mérten több ábrára bontsák széjjel. Az ábrához szükséges munkabéreket a V. L. előbb említett Építőipari Anyagártáblázatból vettem. Az egységárak az 1941. évi augusztus havában a vidéki városokban érvényben volt munkabérek alapján vannak kiszámítva, s magukban foglalják a kiásás és visszadöngölésen kívül a csatorna által kiszorított földnek 1 km-re való elfuvarozását, valamint 5% OTI járulékot is, végül 10% rezsit. Nem foglalja magában viszont a dúcolás és kövezetfelbontás költségeit. Ebben az ábrában találjuk magyarázatát annak a közismert ténynek, hogy a csatornázás, mint kimondott mélyépítési munka egységárainak miért van olyan mérvű szóródása, amilyent a későbbi ábrákban is fogunk látni. Ugyanazon mélység és keresztmetszet esetén csupán a föld minőségétől függően kb. 20%-os eltérések is lehetségesek, holott itt még sziklamunkáról szó sincsen, sem szivattyúzásról és szádfalazásról, ami az ilyen munkálatok költségeire döntő hatású szokott lenni. Itt most csak vázlatosan mutattam be egy nagyobb csatornázás költségvetésének elkészítésénél célszerűen felhasználható segédábrák közül a legfontosabbakat. Ugyanígy lehet ábrákat készíteni a kövezetbontások és helyreállításokról, a csatornák fektetési és tömítési költségeiről, továbbá a kimaradt föld különböző távolságokra való fuvarozásának költségeiről is. Hyen és ehhez hasonló ábrákat közöl dr. ing. A. Holzapfel: Grafische Kostenvergleiche von Kanalisationsentwürfen unter Zugrundelegung des Arbeitszeitbedarfes. Vlg. Oldenburg 1929. című tanulmányában. Feladatomat nem is abban látom, hogy általános érvényű ábrákat közöljek, hanem inkább általános érvényű módszereket mutassak be arra vonatkozólag, hogy ha valamely városban elhatározzák, a város csatornázását, akkor ott némi segítséget nyújtsak a közölt adatok és bemutatott metódusok által. E vázlatosan megadott analitikus módszerek után bemutatom néhány magyarországi kivitelezett csatornázási költség statisztikai adatát és azt a módszert, mellyel a látszólag ellentmondó adatok alapján bizonyos törvényszerűséget lehet megállapítani. 1941. év nyarán körlevéllel fordultam adatokért a magyar városokhoz, ahonnan sok értékes adatot kaptam a csatornák leszámolt építési költségeire vonatkozólag. A már akkor is erősen túlterhelt műszaki hivataloktól 21 választ kaptam, melyek közül 10 válasz pozitív és hasznos adathalmazokat tartalmazott. A kapott adatokat kiegészítettem a Fővárosi Közlöny XLIX. évf. 17. szám 10—14 oldalain megjelent és Budapest székesfőváros 1933—35. évi csatornázási tevékenységére vonatkozó hasznos leszámolási költségadatokkal. Az így nyert adatokból 23 különféle keresztmetszetű csatorna építési költségére kaptam utókalkulált egységárat. Ezeket az átlagos mélység, építési év, valamint a városok szerint csoportosítva összesen 105 adatot sikerült összegyűjteni. Már magából a szétválasztott anyagból rögtön több érdekes jelenséget lehetett kiolvasni. A legszembetűnőbb jelenség az volt, hogy a fővárosi egységárak lényegesen magasabbak, mint az ugyanolyan vidéki városi csatornák. Ha ennek a törvényszerűségnek okát akarjuk adni, akkor magyarázatul felhozhatjuk a magasabb budapesti munkabéreket, bár ezzel szemben az alacsonyabb anyagárak kompénzálólag hatnak. Úgy, hogy a tünet valódi okát nem itt kell keresnünk, hanem az