Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - V. Hergár Viktor: Adalékok a csatornázás költségeihez

ADALÉKOK A CSATORNÁZÁS KÖLTSÉGEIHEZ Xi valószínűleg abban rejlik, hogy a fővárosban szigorúbbak a kiírási feltételek ós alaposabb az ellenőrzés, gyakoribb az anyagvizsgálat, mint vidéken. (Ezzel a megállapítással azonban korántsem kívánok sem a budapesti, sem pedig a vidéki munkálatok kivitele felett bírálatot gyakorolni.) A szigorúbb ellenőrzésen kívül azonban tárgyi okok is közrejátszanak a magasabb budapesti egységárak kialakulásánál. Miután 1933 és 1941 évek között épült csatornák költségadatait dolgoztam fel és — mint ismeretes — éppen ezekben az években építette a főváros a legtöbb olyan csatornáját, amely agresszív talajvizű területeken épült, a magas SO

á tartalom elleni védekezés nyilván az egységárak emelkedésében domborodott ki éppen úgy, mint a gyakoribb sziklamunka is végül az az újabb gyakorlat, mely a betoncsatornák fenekének külföldi minta szerint kőagyaggal való bélelését kezdi rendszeresíteni, hogy az agresszív szennyvizek maró hatása ellen védekezzen. A másik azonnal szembetűnő jelenség a csatornázási költségek már említett erős szóródása, aminek következtében pl. a Székesfehérváron 1934. évben épült 50 cm 0 portlandcementbeton csatorna lényegesen olcsóbb, mint mondjuk Győrött 1936-ban épített 30/45 cm tojásszelvényű ugyancsak р. c. beton csatorna. Vagy amíg az ugyancsak Székesfehérváron épült 100 cm 0 р. c. betoncsatorna egységára 35-6 p/fm, addig Győrött a 40/60 cm tojásszelv. csatorna egységára 53'3 P/fm. Annak ellenére, hogy ilyen erős ellentmondások vannak adataink közt, mégis sikerült egy kiegyenlítési módszerrel az ellentmondásokat eltüntetni. Az egységárakat először is a hydraulikai egyenértékűségnek megfelelően a kör- és tojásszelvényű csatornákat egy közös ábrában ábrázoltuk, vagyis a tojásszelvényűt a szélességi mérete 1'2-szeresének megfelelő körszelvényű helyre raktuk. (V. ö.: dr. ing. A. Holzapfel: i. m.) Másodszor minden egységárat súllyal szerepeltettünk. Az egységár súlya pedig azonos azzal a csatornahosszúsággal, melyből az egységárat levezettük. A kiegyenlítés ezek alapján az ismert átlagok módszerének alapgondolatával akként készült (1. a 4. sz. ábrát), hogy a pontokkal ábrázolt egységáradatokat két csoportra osztva, azok súlyát tekintetbe véve megszerkesztettük a csoportok súlypontjait, amit két egymásra merőleges irányú és a súlyokra rajzolt kötélpolygon eredőinek metszéspontja adja. A kiegyenlített értékek vonalát a két súlypont összekötővonala adja. Ha több adatunk van, akkor esetleg nem két, hanem több 3. sz. Ábra.