Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - IV. Farkas Imre: Csatornák tervezése és építése különös tekintettel vidéki városaink csatornázására és szennyvízkezelésére

28 FARKAS IMRE Ilyenformán két vagy több közel hasonló csapadékviszonyú mérőállomás adataiból különösen sík vidékű városainknál elég jól megközelítést érhetünk el, azonban a dombos és hegyvidéki városoknál óvatosságra van szükség, mert ott a város fekvése és a környező hegyek fekvése igen nagy befolyással van a csapadékviszonyok alakulására. A fent közölt formulát grafikusan is ábrázolhatjuk. Az ábrázolás egyik módja, hogy a kordináta-rendszer vízszintes tengelyére felrakják az időtartamot és a függőlegesre a hozzátartozó csapadék értékeit. Áttekinthetőbb azonban az az ábrázolási mód, lia logaritmikus léptékben rakjuk fel az időt és a hozzátartozó átlagos csapadékot. Az előbbi rendszer szerint nyert ponthalmazt egy görbe vonal, a logaritmikus lépték szerint felrakott ponthalmazt pedig egy egyenes vonallal határolhatjuk el, ha a legfeljebb ötévenként egyszer előforduló rendkívüli csapadékokat figyelmen kívül hagyjuk. Az így nyert görbét, illetve egyenes vonalat a mértékadó csapadékok vonalának nevezhetjük. A mértékadó csaapadékoknak még bizonyos redukciójára van szükség, mert minél nagyobb területre terjed ki az eső, annál inkább csökken az intenzitása a mérőállomástól távolodva. A másik korrekciót az indokolja, hogy a vizsgált keresztmetszetre mértékadó csapadék csak az illető keresztmetszetben admaximális terhelést, a felette lévő keresztmetszetekre ellenben nem, tehát ott egy bizonyos tárolás lehetősége megvan. Ezt a tárolást matematikai formulában fejezhetjük ki: f = C

n amelynek értéke a fővárosi csatornázási ügyosztály megállapításai szerint 0'741. Ez annyit jelent, hogy a vizsgált keresztmetszetre maximális terhelést adó csapadék a keresztmetszet feletti szakaszon csak 0-741 részében tölti meg a szelvényt. Hogy ezt a kiigazítást ne kelljen a méretezés során minden egyes keresztmetszetben végrehajtani, egyszerűbb eljárás az, lia a mértékadó csapadéksorozatot redukáljuk ezzel a tényezővel olymódon, hogy a mértékadó csapadéksorozat vonalát ilyen mértékben önmagával párhuzamosan eltoljuk. Ezt az eljárást követi ezidőszerint a főváros csatornázási ügy osztálya is. Ismerjük az elmondottak alapján az egész vízgyűjtő területet alkotó részterületeket, ezeknek a beépítési módját, végrehajtottuk a már említett módon a területeknek a lefolyási tényezővel a redukcióját, megszerkesztettük a tárolási tényezővel redukált mértékadó csapadéksorozat egyenesét, hozzáfoghatunk tehát a méretezés elvégzéséhez. Igen sokan ezeket az adatokat táblázatba foglalják és úgy hajtják végre a tervezési munkát, pedig a méretezési hosszszelvény egyszerűbb és áttekinthetőbb. Jobban tudjuk ezen a víz levonulását, az ágcsatornák és oldalgyűjtők betorkolását követni, magmik előtt látjuk állandóan nemcsak a terep, csatornafenék, hanem a vízvonal magassági viszonyait és esését is. Ez annál is fontosabb, mert a csatornaszakaszok esésének változása folytán egy bizonyos hosszon túl ellenőrizni lehet azt is, vájjon a mértékadó csapadék árhulláma nem kerül-e olyan magasra, hogy egyes mélyen fekvő udvarokat, vagy alagsori helyiségeket elöntsön. A csőszelvény méretezésénél a Q=vxF alapegyenletből indulunk ki, ahol Q a vízmenny iséget, v a sebességet, F pedig a csőszelvény területét fejezi ki.