Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - IV. Farkas Imre: Csatornák tervezése és építése különös tekintettel vidéki városaink csatornázására és szennyvízkezelésére

24 FARKAS IMRE csatorna vezetését, egyébként pedig ha hosszú esővízcsatornára van szükség, annak alsó szakaszán már amúgy is olyan nagy méretek adódnak, hogy megtakarítást nem jelent. Viszont az egycsatorna rendszer építése, fenntartása, üzeme házi bekötései, egyszerűek, áttekinthetők és gazdaságosak. Ha a csatornarendszer megválasztásának kérdésében döntöttünk, hozzáfoghatunk az előmunkálatokhoz. A magassági felvételek alapján elhatároljuk azt a területet, amelyre a csatornázás kiterjed, megállapítjuk a vízválasztó határok alapján az egyes csatornaszakaszokhoz tartozó vízgyűjtő területeket. Ebből önként adódik már a hálózat váza, a derítő és átemelőtelep helye. De müidjárt — különösen nem nagy nívókülönbségű városoknál — megállapíthatjuk azt is, vájjon az átemelés költségének csökkentése céljából nem volna-e kívánatos különböző magassági zónák alkalmazása. Ennek nem csak az átemelési költségek csökkentésénél látnók hasznát, hanem esetleg ilyen módon tehermentesíteni tudnók a főgyűjtő mélyebben fekvő szakaszát és az esetleges elárasztás veszélyét aránylag kis költséggel még a rendkívüli záporok alkalmával is elkerülhetnénk azáltal, hogy a magasabb zóna záporvizeit közvetlenül a recipiensbe vezetnénk bele. Az előtanulmányok során meg kell állapítani a csatorna végpontjának kitorkoló magasságát. Ennek megválasztásánál a befogadó vízfolyás legalacsonyabb vízállását kell alapul venni. Az átemelőtelep tervezésénél szükségünk van a legmagasabb vízállás ismeretére is, hogy gépi berendezésünk emelőmagasságát hefyesen választhassuk meg. De szükségünk van a befogadó vízállása változásának és az egyes vízállások gyakoriságának az ismeretére, valamint arra is, hogy a csatorna legnagyobb vízhozama időbelileg összeesik-e a befogadó vízfolyás árhullámaival avagy nem, mert csak így válik lehetővé, hogy a gépi berendezés legjobb teljesítményre készüljön, a megosztott egységek az átemelési viszonyokhoz alkalmaztassanak. Ezek elmulasztását később az üzem drágán fizetné meg. De fontos a befogadó különböző vízállása melletti vízhozamának az ismerete is a hígítás mértékének megállapítása céljából. Az előkészítő munkához tartozik a csatornázandó területnek a beépítettség és a település sűrűsége szerinti elhatárolása. Ebben már a városrendezési terv megállapításaihoz kell alkalmazkodnunk, de ne csak arra legyünk figyelemmel, hogya város az előirányzott idő alatt milyen irányban és mértékben fog terjeszkedni, hanem arra is, hogy a beépítési mód és a település sűrűsége előreláthatólag mennyiben fog megváltozni. Minden egyes beépítettségű területosztálynak vagy beépítési övezetnek meg kell állapítani a lefolj ási tényezőjét, vagyis azt a viszonyszámot, amelyik kifejezi, hogy a lehullott csapadéknak hány százaléka jut a csatornába. Ez a viszonyszám illetve tényező a beépítettségtől, a beépítési módtól, a burkolt területeknek a burkolatlan területekhez való arányától, a talaj vízfelvevő képességétől, a talajvíz magasságától, az eső időt arí amától, és a terep esési viszonyaitól függ. Ha ennek megállapításárál nem járunk el elég körültekintéssel, vagy indokolatlanul nagy szelvényeket kapunk, — ami nem csak az építési költséget emeli, hanem a későbbi hálózat tisztítási költségeit is — vagy a másik esetben a beépítettség változása folytán lényegesen nagyobb lévén jövőben a lefolyásra kerülő vízmennyiség, túlterheli a csatorna egyes részeit, s a mélyen fekvő helyiségek elárasztása miatt kártérítési pereknek lehet az alapja. Célszerű, lia ezzel a lefoly ási tényezővel az egyes