Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - IV. Farkas Imre: Csatornák tervezése és építése különös tekintettel vidéki városaink csatornázására és szennyvízkezelésére

A CSATORNÁK TERVEZÉSE ÉS ÉPÍTÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VIDÉKI VÁROSAINK CSATORNÁZÁSÁRA ÉS SZENNYVÍZKEZELÉSÉRE. írta: FARKAS IMRE. Az 1937. évi VI. t.-c. arra kötelezi a városokat, hogy záros határidőn belül készíttessék el a városrendezési tervet és ennek szerves részét képező vízvezetéki és csatornázási terveket. Ügy a vidéki városok közönsége, vezetősége, mint a magyar mérnöki kar nagy várakozással nézett ennek a törvénynek megalkotása és végrehajtása elé, mert a törvény és annak végrehajtási utasítása műszakilag átgondolt egységes koncepció. Sajnos, a végrehajtása a városok nehéz anyagi helyzete miatt késedelmet szenved, mert a fedezet még a tervek elkészítésére sincsen biztosítva. Mégsem szabad csüggednünk, a kérdést napirenden kell tartanunk, nem szabad feladnunk a reményt, hogy a mai gazdasági nehézségek megszűnte után más — kétségtelenül gazdasági fejlődésünket előmozdító — beruházási tervek mellett erre, a közegészségügyi szempontból rendkívül fontos célra is elő lehet a fedezetet teremteni. Legalább az előkészületeket meg kell tenni, az adatgyűjtést meg kell kezdeni, illetve az adatgyűjtéshez szükséges berendezéseket fel kell állítani. Amint a későbbiekben látni fogjuk, a tervek elkészítéséhez szükséges adatgyűjtés igen sokoldalú és tekintélyes időt igényel. Az adatgyűjtésről és a tervező munkájáról szeretnék rövid áttekintő képet nyújtani. Az első kérdés, amit el kell döntenünk, milyen legyen a csatornázás rendszere. Az elválasztó rendszernél a liázt art ásókban és ipari üzemekben összegyűlő szennyesvizeket zárt csatornában, a csapadókok vizét pedig vagy felszíni nyilt árokban, vagy külön egy másik csatorna-rendszerben vezetik le. Ez csak félmegoldás, de mégis alkalmazható gazdaságosan ott, ahol megvan a lehetősége annak, hogy a csapadékvizeket nagy eséssel rövid úton állandó szabad kitorkolással átemelés nélkül vezethetjük be valamilyen élő vízfolyásba. Ebben az esetben a használati vizek aránylag kis és közel egyenletes mennyisége úgy a hálózat, mint a dérit oberen dezés költségeinél olyan gazdasági előnyt jelent, amit figyelmen kívül hagyni nem szabad. Ez az előny nagyobb mint a velejáró az a hátrány, hogy a csapadékvizet minden előtisztítás nélkül belevezetjük egy recipiensbe. A tökéletes megoldás az együttes vagy úsztató rendszerű csatornázás, mert azzal a környezetünkből minden káros és fertőző szennyeződést eltávolíthatunk. Nézetem szerint mindenütt, ahol az előbb említett kedvező helyi adottságok — a víztelenítendő terület nagy kiterjedése, és közel sík fekvése foly tán — nincsenek meg, az együttes rendszer alkalmazása indokolt, inert a rendelkezésünkre álló kis esések szinte lehetetlenné teszik különösen az utcák keresztezésénél a kétféle