Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XIV. Lesenyei József: Az ipari szennyvíz értékesítése

AZ IPARI SZENNYVÍZ ÉRTÉKESÍTÉSE. írta: LESENYEI JÓZSEF. A házi és ipari eredetű szennyvizek, vagy a szennyvíz egyes alkotórészeinek értékesítése már igen régen foglalkoztatta úgy a városok műszaki vezetőségét, mint az ipari érdekeltségeket. Jelen tanulmány célja az ipari szennyvizek tisztításának nagy vonásokban való ismertetése. Mielőtt azonban erre rátérnék, meg kell emlékezni a házi szennyvíz egyes alkotórészeinek néhány értékesítési módjáról. Az utolsó ötven év szennyvízirodalmában rengeteg idevágó javaslat merült fel, de ezek a javaslatok vagy meg sem érték megvalósításukat, vagy igen rövid idő alatt letűntek az érdeklődés előteréből. Bár mindig foglalkoztak a szennyvízhasznosítás gondolatával, az utóbbi évtizedben, mikor először az önellátási törekvések, majd a hadigazdálkodás a nyersanyagok és hulladékanyagok fokozott kihasználását írták elő, számos értékesítési lehetőséget próbáltak ki. Ezek közül azonban csak a zsírnyerés, valamint az olajok és benzin visszanyerése valósult meg említésre méltó keretek között. A szennyvíz tekintélyes mennyiségű zsiradékot tartalmaz. Ennek mennyisége Németországban 80—150 gramm köbméterenként, Budapesten az 1939. évi szennyvízelemzések átlagában 200 gramm volt. Budapest mintegy évi 00 millió köbméter szennyvize ezek szerint 12 millió kg zsírt szállít felhasználatlanul a Dunába. Igen tetszetős feladat lenne a nagy zsírmennyiségnek a visszanyerése és ipari célokra való felhasználása. Egy város összegyűjtött szennyvizéből való zsírkinyerésnek azonban két főnehézsége van: 1. a szennyvízben a zsír túlságosan fel van higítva, 2. az esetleg mégis kinyert zsír túlságosan szennyezett. Ezek a nehézségek külföldön is arra az eredményre vezettek, hogy a zsírt közvetlenül az előállás helyén, tehát ahol a nagy zsírtartalmú szennyvíz még szenynyezetlenül jut a csatornába, kell zsírfogók segítségével felfogni. Németországban már 1933 óta behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel és 1940. áprilisában elrendelték zsírfogók beépítését minden olyan helyen, ahol nagyobb zsírtartalmú szennyvíz áll elő. Ilyenek: vágóhidak, húsfeldolgozó üzemek, kolbász és konzervárúgyárak, állategészségügyi telepek, faggyuolvasztók, halolajfőzők, csontfőzők, gyapjúmosók, textilüzemek stb., majd tömegélelmezési üzemek: mint kórházak, laktanyák, internátusok, vendéglők stb., melyek naponkint legalább 300 meleg ebédet szolgáltatnak ki. Miniszteri rendeletek Németországot 8 kerületre osztották és minden kerületben a zsiradék összegyűjtésével és feldolgozásával egy-egy magáncéget bíztak meg. Kölnben és vidékén például a Reinschill-cég 1939-ben 1,274.000 kg, 1940-ben 1,058.000 kg zsírt gyűjtött össze és dolgozott fel. A gyártási maradékból első évben 105 ezer, 1940-ben 100 ezer kg nitrogénben dús trágyát állítottak elő.