Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XIII. Szilágyi Gyula: A szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása

144 SZILÁGYI GYULA jelenségnek valószínű oka azzal magyarázható, hogy talán az állat az ürülékéből már kivont bizonyos anyagokat, amelyek a saját szervezetének működése szempontjából a legfontosabbak, vagy pedig az ürülékkel a szervezetre nézve bizonyos mérgező anyagok is eltávoznak. Ez a kérdés tudományosan még nincs felderítve. A baj forrása mindenesetre abban lehet, hogy a Gülle Wirtschaft a friss ürüléket használja trágyának, mert a mezőgazdaságban rendszeresen alkalmazott rothasztott vagy komposztált trágya esetében hasonló jelenségeket nem tapasztaltak. Seifert szerint kézenfekvő a gondolat, hogy ezt az állatvilágban tapasztalt jelenséget az emberre is átvigyük és felállítja tételét, amely szerint az „emberszennyvíz—táplálék—ember" fázisokból álló rövidzárlati körfolyamat az emberi szervezetre is természetellenes, tehát a fekáliával trágyázott élelmiszer fogyasztása az emberi szervezetre — esetleg még a szellemi képességekre is — káros hatással lehet. Emellett a friss fekáliával való trágyázásnak, vagyis a szenny vízöntözésnek még közvetlenül ható veszélyessége is nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy a szennyvízben a tífusz, a vérhas, a tuberkulózis csírái, valamint a bélgiliszták petéi hosszú ideig életképesek. Előfordult, hogy a szennyvízzel öntözött területtől 600 m távolságra a levegőben Coli baktériumokat mutattak ki. Közismert tény, hogy a szennyvízöntöző telepen termelt főzelékféléknek friss állapotban fogy asztása egészségügyileg veszélyes és az innen származó terményeknek nagy tömegük mellett gyengébb minőségét mutatja az a tény is, hogy rövid ideig tarthatók el és főzés közben sajátságos szagot árasztanak. Városi szennyvizek mezőgazdasági értékesítésére nézve Seifert a következőket állapítja meg: 1. Városi szennyvizet ne használjunk közvetlenül emberi tápanyag, tehát főzelék, gyümölcs, burgonya, gabona stb. termesztésénél. 2. Szennyvizet más mezőgazdasági célra is legfeljebb csak biológiai tisztítás és a szennyiszapnak alapos rothasztása után használjunk. 3. Biológiai szempontból a szennyvíz permetezése a legkedvezőtlenebb. 4. Legjobb lenne a szennyvizet csak ipari feldolgozásra kerülő anyagok termesztésénél felhasználni, míg az élelmiszert szolgáltató anyagoknál teljesen mellőzni kellene. így pl. eredményes kísérletek történtek már egyébként terméketlen homok- és kavicstalajon fűz-, nyár- és égerfa termelésével, de viszont keményfáknál és rostanyagoknál azt tapasztalták, hogy a szenny vízöntözés a minőség rovására megy. Seifert biológiai megállapításai élénk vitát váltottak ki. Vélemények hangzottak el a szenny vízöntözés mellett és ellen egyaránt. Az 1940. és 41. évi német szaklapok, különösen a Deutsche Wasserwirtschaft és a Gesundheitsingenieur egyik cikket a másik után közölték, amelyek ezt a kérdést különféle szempontból igyekeztek megvilágítani. Ma ott tart a helyzet, hogy e tekintetben két táborról, a szennyvíz öntözés híveiről és ellenzőiről beszélhetünk. Lehet, hogy Seifert megállapításai egyoldalúak, de mindenesetre kitűnik belőlük, hogy a szennyvízöntözés kérdése a kémia, a szennyvíztisztítás és a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából eléggé tisztázottnak tekinthető, de biológiai szempontból még nincsen feltárva. Megemlítjük, hogy amíg Német-, Francia-, Angol- és Olaszországban a szennyvízöntözés kisebb-nagyobb mértékben tért hódított, addig az Egyesült Államokban