Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XIII. Szilágyi Gyula: A szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása

142 SZILÁGYI GYULA A költségek és a gazdaságosság tekintetében a szennyvízöntözés lelkes hívei és hírverői gondos számításokkal kimutatják, hogy a szennyvízöntözés berendezési költségei a legtöbb esetben alacsonyabbak, mint a biológiai tisztításig menő mesterséges tisztítóberendezésé; magasabb költség a mezőgazdasági hasznosításnál csak abban az esetben adódik, ha az öntözendő területig nagyon hosszú vezeték kell, esetleg lényeges emelési magassággal. A gazdaságosság számításánál mindig feltételezik, hogy az előtisztítás csak durva és finom rácsból áll, sőt a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából már az ülepítést is hátrányosnak mondják. A költségeket a vár°s és az öntözőérdekeltség között a következőképen gondolják megoszthatónak. A város törvényes úton kötelezhető szennyvizének olyan mértékig való tisztítására, hogy annak elvezetése a helyi viszonyoknak megfelelően egészségügyi, gazdasági és szociális szempontból károkozás nélkül történjék. Ebből a szempontból a város fekhetik nagyobb vízfolyás mellett, ahol a mechanikai tisztítás már elég, más esetben viszont a városnak lehet olyan fekvése, hogy mechanikai és biológiai tisztításra kell kötelezni. Németországban elvileg felállítják azt a tételt, hogy a város annyival járuljon hozzá a mezőgazdasági hasznosítás létesítési, valamint az évi üzemköltséghez, amennyibe neki a részére hatóságilag előírható tisztítótelep létesítési, illetve üzemköltsége kerülne. Kreuz szerint (Handbuch der landwirtschaftlichen Abwasserverwertung, München 1938) erre a legtöbb esetben nincsen teljes mértékben szükség, mert a városra rendszerint ennél kevesebb pénzügyi teher esik. Ezt az állítást átlagos számadatokkal is igazolja, ezek közül néhányat azzal a megjegyzéssel közlünk, hogy ezek távol állnak ugyan a hazai viszonyoktól, de a költségek nagyságrendjének érzékeltetésére, továbbá a szennyvíztisztítási módok költségeinek egymásközti összehasonlítására alkalmasak. Az 1930-as évek átlaga szerint a mesterséges tisztítóberendezésnél 1 lakosra esik : Mechanikai tisztítás építési költsége 7-6 RM/fej, évi költség 1-00 RM/fej, vagy l-l Pf/m» Biológiai tisztítás 7-6 ,, ,, ,, 1-50 „ ,, 3-2 ,, Teljes tisztítás 15-0 RM/fej, évi költség 2-50 RM/fej, vagy 4-3 Pf/m

3 A fenti adatoknál az évi költség úgy van számítva, hogy az építési költség kamatára és törlesztésére 8% van felvéve. Ugyanilyen adatok a szenny vízöntözésnél : Csörgedeztetés építési költsége 1.000 RM/ha,évi költség 1-0—2-40 RM/fej, vagy 2-9 Pf/m

3 Arasztásnál alagcsövezéssel és elvezetéssel együtt 2.000 „ „ „ 1-0—2-40 ,, „ 2-9 Permetezés 500 „ „ „ 1-0—2-40 „ „ 9-0 40% permetezés, 60% árkos-öntözésnél évi költség 5-3 „ Az eddig létesült szennyvíztársulatoknál az érdekelt birtokosok évi megterhelése 25—60 RM/ha, ha ezt 1 lakosra átszámítjuk — minthogy 1 hektárra 100 lakos esik —, a szennyvíztársulat az évi költséghez 0'25—0'60 RM/fej összeggel járul hozzá. Ha ezt az átlagos értéket a fentebb közölt átlagos évi költséggel egybevetjük, kitűnik, hogy a költségmegoszlás átlagos kulcsa: a városra háromnegyedrész és az öntöző gazdákra egynegyedrész.