Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások

A SZENNYVÍZ ÉS A VÍZFOLYÁSOK 12 Г> A biokémiai oxigénigény kifejezésére a reakciósebesség állandója tehát sokkal alkalmasabb, mint az 5 nap alatt elhasznált oxigéngáz mennyiségének megadása. A folyamat reakciósebessége ugyanis a víz oxigéntartalmával arányos, minek folytán az elhasznált oxigéngáz mennyisége a víz oxigéntartalma szerint különböző lehet. A sebességi állandó ellenben ettől független, ezért a vízminta oxigéntartalma annak értékét nem befolyásolja. Ezek után áttérünk a befogadó oxigénfelvételének kérdésére. Említettük már, hogy a természetes vizek oxigénnel való ellátása két felületen történik. Az első felület a víztükre, amelyen kizárólag fizikai, tehát abiotikus tényezők hatására a légkörből történik a víznek oxigénnel való ellátása. A másik felület a vízben élő producensek és a víz közös érintkezési felülete. Ez utóbbin az asszimiláció folyamat során, tehát biogén úton keletkező oxigén, mint már kifejtettük, lényegesen előnyösebb feltételek mellett kerül a vízbe, mint az a légkörből történik. A légkörből való oxigénfelvétel ksizámítására több képletet vezettek be a kutatók. Ezek közül mi itt Kessenernek (1) az oxigénfelvétel időbeli differenciálhányadosát kifejező egyenletét közöljük, ami «я következőképen hangzik: Ebben az egyenletben e a köbméterenkint és óránkint felvett oxigén mennyisége grammokban, t az idő, У az abszolút hőmérséklet, A a szellőzési felület, vagyis az a négyzetméterekben kifejezett felület, amelyen 1 köbméter víz a levegővel érintkezik (C

s—C

t) a telítetlenség mértéke, amennyiben C

s az oxigén telítési értéke, C\ pedig a tényleges oxigéntartalom a vizsgálat időpontjában. A fenti egyenlet szerint tehát az oxigénfelvétel arányos a t.elítetlenséggel, a szellőzési felülettel (Belüftungsfläche) és függvénye a hőmérsékletnek. Mindezen adatok közül a befogadók esetében egyedül a szellőzési felület értékének megállapítása ütközik gyakorlati nehézségekbe, mert mint azt az előzőkben már kifejtettük, a természetes \izek és a levegő érintkező felülete szoros kapcsolatban áll a víz áramlásaival. Tehát nem a tényleges vízfelületről van itt szó, hanem arról a megnagyobbodott felületről, ami a víz áramlása folytán jön létre azáltal, hogy mindig újabb és újabb vízrészecskék kerülnek a felszínre, ott hosszabb-rövidebb ideig érintkeznek a levegővel és a. felvett oxigéngázzal ismét a víztömeg belsejébe süllyednek. Alle ')vizeknél, főleg a konvekcionális áramlások jönnek tekintetbe, folyóvizeknél a gravitáció okozta áramlás. Az előbbi a hőmérsékleti viszonyok, tehát meteorológiai tényezők, utóbbi a meder hossz- és keresztszelvényének alakulásától függ. Minthogy ezek a tényezők igen nagy ingadozásoknak vannak alávetve, a viszonyok olyan bonyolultak, hogy a levegővel érintkező vízfelület tényleges nagyságát még közelítőleges pontossággal sem tudjuk előre kiszámítani. Különösen all ez a folyóvizekre, mert tudjuk, hogy a mederalakulás szerint lépésről-lépésre változik a vízfolyás sebessége és ezzel az oxigénfelvétel lehetősége is. Csak azt tudjuk biztosan, hogy a vízesésekkel és sellők kel tarkított felsőfolyás jellegű befogadókban a levegő és víz érintkező felületének óriási volta miatt az oxigénfelvétel maximális, de a középfolyás és alsófolyás felé haladó folyóvizekben a tényleges é,s a vízfolyás folytán megnagyobbodott felület közötti különbség mindinkább csökken, úgyhogy a lassú folyású alsó szakasz jellegű folyókban a két felület nagy0 00594 (T-239) A (C-C

t)