Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások
126 DR. MAXJCHA REZSŐ sága- már alig tér el egymásától, tehát a levegőből való oxigénfelvétel mértéke is tetemesen megesökkent. Amerikában nagyszabású kísérleteket végeztek az Ohio és Illinois folyókon a levegőből való oxigénfelvétel értékének meghatározására. Ezek az eredmények azonban legfeljebb tájékozódást nyújthatnak, de más vizekre a változott viszonyok miatt nem vihetők át. Ezek az eredmények sem fejezik ki azonban a légkörből történő oxigénfelvétel igazi mértékét, mert magukban foglalják a vízben élő producensek oxigéntermelését is, amennyiben e két oxigénforrás a kísérletek folyamán egymástól nem választható el. Mái' pedig tudjuk, hogy a producensek oxigéntermelése bizonyos körülmények között tetemesen túlszárnyalhatja a levegőből felvett oxigéngáz mennyiségét, mert az sokszor óriási felületen a víz egész tömegében egyenletesen elosztva az oldódás szempontjából hasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételek mellett termelődik és annak mennyicége mint mindjárt, látni fogjuk, meg is mérhető. Míg a biokémiai oxigényigény értéke csak a hőmérséklet függvénye, addig a producensektől termelt oxigén mennyisége a fényintenzitástól is függ. Mintegy húsz esztendővel ezelőtt kísérleteket végeztünk a törpeplankton oxigéntermelésének a fényintenzitással és a hőmérséklettel való összefüggésének kiderítése céljából (10). Akkor arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy a producensek oxigéntermelése a fényintenzitás növekedésével csak egy bizonyos határig növekedik, azutón csökkenni kezd és végül teljesen megszűnik, úgyhogy egy bizonyos fényerősségen túl oxigéntermelés már egyáltalán nem észlelhető. E szerint optimális fényerőről beszélhetünk, amelynél t. i. a törpeplankton producenseinek oxigéntermelése maximális, és meddő, vagy inaktív fényerőről, amelynél az oxigéntermelés teljesen megszűnik. A számítások azt eredményezték, hogy a törpeplankton oxigéntermelése és a fényerő értéke között az alábbi összefüggés áll fenn: „ dc P = — = a sin J (7) dt ahol P = dc dt az oxigéntermelés reakciósebessége, J a fényerő és a az oxigéntermelés amplitúdója, ami a térfogategységnyi vízben élő törpeplankton szervezetek számának és a hőmérséklet függvénye. A mellékelt 4. sz. ábrán feltüntetett görbe, kísérleti adataink alapján készült és mint abból is megítélhető, az oxigéntermelés és fényintenzitás közötti összefüggés a szinusz függvény törvényszerűségét követi. A törpeplankton-szervezetek oxigéntermelésének meglehetősen kicsiny fényintenzitásoptimum felel meg. Mint azt későbbi kísérleteink igazolták (11), a fényoptimum messze alatta marad a napfény intenzitásának, így például a tropikus zónában létrejövő maximális fényintenzitás kereken hatszorosa az optimálisnak. Az északi sarkon a nyári napforduláskor észlelhető évi legnagyobb fényintenzitás az optimálisnak 2-25- 4 sz ábr a. A tör pepiankton oxigéntermelésónek szöröse. Budapest geográfiái széles- fényintenzítési görbéje.
