Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások

126 DR. MAXJCHA REZSŐ V. SZ. TÁBLÁZAT. Közepesen szennyezett víz biokémiai oxigénigénye H. Potonié nyomán. t"—t' Co perc mgO^jl к 0 8-02 60 7-60 0-0008968 120 7-10 0-0010148 180 6-45 0-0012102 240 5-64 0-0015411 300 4-45 0-0019631 360 3-19 0-0025556 VI. SZ. TÁBLÁZAT. Erősen szennyezett viz biokémiai oxigénigénye H. Potonié nyomán. t"—t' Со perc mg0

2/l к 0 6-53 30 5-73 0-004368 60 4-79 0-005162 90 3-82 0-005954 120 2-85 0-006907 150 1-72 0-008892 180 0-42 0-015240 E kísérleti eredményekből az a következtetés vonható le, hogy a szennyezetlen, vagy csak alig szennyezett természetes vizek és a biológiailag jól tisztított szennyvizek biokémiai oxigénigényének sebességi állandója független a kísérlet időtartamától, tisztítatlan szennyvizek és általában a sok rothadóképes organikus anyagot tartalmazó próbák sebességi állandója a kísérlet időtartamával erősen növekedik, mert ezekben a próbákban a baktériumok a szervesanyag nagy koncentrációja miatt mindinkább elszaporodnak. Tisztítatlan szennyvizeknél ezért annál nagyobbnak találjuk a biokémiai oxigénigényt, minél tovább tart a kísérlet. A fent leírt 5 napos amerikai próba tehát lényegesen nagyobb értéket szolgáltat, mint ami a szennyvíznek a befogadóba való bevezetése pillanatában a valóságnak megfelel. Nyilvánvaló, hogy a valóságos állapotot sokkal inkább megközelítjük, ha a szennyvízzel végzett kísérleteket erősen higított próbával rövidebb ideig végezzük, mert ezáltal a baktériumok elszaporodását lényegesen korlátozhatjuk. E célra 10—12 órai idő is elegendő, a 24 órát meghaladó kísérletek végzése pedig teljesen felesleges. Ilyetén módon a módszert lényegesen leegyszerűsíthetjük, hiszen a szakemberek véleménye szerint a módszer éppen azért nem tudott eddigelé Európában elterjedni, mert nagyon hosszadalmas és körülményes.