Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások

A SZENNYVÍZ ÉS A VÍZFOLYÁSOK 109 zásai stb.) szoros okozati összefüggésben állanak. E tényezők, amelyeket együtttesen környezeti, vagy müieutényezöknek neveznek, egymással mozgó, vagy ingázó egyensúlyban állanak, ami azt jelenti, hogy ha azok bármelyikének intenzitása megváltozik, az az egyensúly helyzet bizonyos irányú eltolódását vonja maga után. Legyen bármilyen bonyolult ez az ingázó egyensúly, ma már tudjuk, hogy a holocönben lejátszódó folyamatok végeredményben az alábbi megfordítható körfolyamatra vezethetők vissza: 6 CO

g + 5 H

20 + 685000 cal =± С

в Н

1

0 О

ь + 6 0

2 Ezt a körfolyamatot a vízben élő szervezetek bonyolítják le. éspedig a körfolyamat energia felvétellel végbemenő első szakaszát, amit az egyenletben a felső nyíl iránya jelez, az ú. n. termelők, vagy produeensek bonyolítják le. A producernek olyan szervezetek, amelyek az élettelen világban önállóan képesek magukat eltartani, mert mint az a fenti egyenletből közvetlenül kiolvasható, azok szervetlen anyagokból, széndioxidból és vízből az élethez feltétlenül szükséges szerves vegyületeket önmaguk fel tudják építeni. Ezért ezeket autotrof módon táplálkozó szervezeteknek. a folyamatot pedig aeezim iláción а к is nevezik. Kiolvasható a fenti egyenletből az is, hogy a produeensek ezen élettani tevékenységük során a széndioxidot megbontják, mert annak egész oxigéntartalmát visszaadják abba a közegbe, tehát a vízbe, amelyből a széndioxidot felvették. A széndioxid megbontásához azonban energiára van szükségük, amit az itt tekintetbe jövő klorofill tartalmú produeensek a napfény sugárzóenergiájából merítenek. A produeensek tehát az asszimilációs folyamat során a napfény sugárzó energiáját a felépített organikus anyagokban potenciális energia alakjában halmozzák fel. A produeensek a széndioxidot és a többi szervetlen tápanyagot testük egész felületén diffúzió útján veszik fel. A diffúzió azonban mint tudjuk, nagyon lassú fol} amat, míg ezzel szemben az asszimiláció reakciósebessége igen nagy. Hogy e két folyamatot egymással egyensúlyba hozzák, a produeensek test felületük megnagyobbítására törekszenek. Már a magasabbrendű vízinövényzet (pl. a hínárfélék) levélzete is ezt a célt szolgálja, de az igazi felületnövekedést a vizek legfontosabb producensein az ú. n. törpeplankton algákon figyelhetjük meg. Ezek egysejtű lények, amelyek testátmérője 1—30 и között változik. Ha átlagos test át mérőjüket 15 /u-nak vesszük és egyszerűség okából azokat gömbalakúnak tekintjük (miáltal nem esünk túlzásba, mert valamennyi test között a gömbnek van térfogatához viszonyítva legkisebb felülete), akkor egy ilyen algatest felülete 70fi-5 /<

2. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy valamely természetes víz, különösen ha szennyvizek útján állandóan trágyázó anyagok kerülnek beléje, köbcentiméterenként 10.000 ilyen lényt is tartalmazzon, könnyen kiszámíthatjuk, hogy ebben az esetben 1 köbméter vízben a törpeplankton algák együttes felülete kereken 7 m

2-t tesz ki. Vannak azonban vizek, mint pl. a Velencei-tó, amelynek 1 cm

3-ében Unger Emil (18) 160.000—300.000 ilyen szervezet jelenlétét mutatta ki. Ebben az esetben tehát köbméterenkint 113—212 m

2-t tesz ki a törpeplankton és a víz közös érintkezési felülete. Minthogy a produeensek az oxigéngázt is egész testfelületükön keresztül adják vissza a vízbe, beláthatjuk, hogy a víz oxigénnel való ellátása szempontjából milyen fontos