Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - X. Magyar Kálmán: Csoportos és házi csatornázás és szennyvízkezelés

CSOPORTOS ÉS HÁZT CSATORNÁZÁS 103 esetleg az egészségre káros baktériumok is belekerülhetnek a talajba, ami a kútvíz fertőzését okozhatja. Hogy ezt a lehetőséget elkerüljük, célszerű a vízellátást biztosító kutat olyan mélységű fúrott kúttá kiképezni, hogy a vízvezető réteg legalább 1—2 át nem eresztő réteggel legyen a felső talajvíztől elválasztva és a kút kivitelének olyannak kell lenni, hogy a vízvezető rétegek közötti közlekedés a furatot bélelő cső mögött felté

flenül ki legyen zárva. Ha pedig a vízellátást valamilyen okból mégis csak kis mélységű ásott kúttal kellene biztosítani, akkor azt a szikkasztótól a lehető legtávolabbra tegyük és mindig olyan irányban, hogy az altalajvizek mozgása a kúttól haladjon a szikkasztó felé, ne pedig fordítva. Általában azonban szennyvízszikkasztó berendezés közelében a vízellátásnak kis mélységi! aknás kúttal való biztosítását a lehetőség szerint mindig el kell kerülni. A házi derítőkről adott kép teljesebbé tételére nem hagyhatjuk el a szennyvizek kémiai kezelésének a megemlítését sem, amely eljárásból elsősorban a klórozás jöhet szóba. A klórozással ugyanis módunkban van a rothadó szennyvizek kénhidrogénjét elroncsolni és így a szennyvizet szagtalanná tenni. Ezenkívül pedig a klór a szennyvizek kolloid és oldott szerves alkatrészeit is képes oxidálni és így a rothadást kizárni. Kim él fogva a klórozás házi derítőknél a biológiai utántisztítás pótlása gyanánt is szóba jöhet. Egészen kiváló szolgálatot tesz azonban a klórozás a szennyvizek fertőtlenítésénél, vagyis a szennyvízben lévő fertőzőképes csírák elpusztításánál, mindazon helyeken, ahol erre szükség van, így elsősorban a kórházakban. A klórozást végezhetjük klórmész oldatának, vagy különböző klórkészítményeknek mint kalciumhipokloritnak, vagy nátriumhipokloritnak a szennyvízbe való adagolásával, vagy

7 gáz állapotban lévő klór adagolásával is. Úgy a klórkészítmények, mint a klórgáz adagolásához megfelelő berendezésre van szükség. Hogy adott esetben a klórozás melyik formáját választjuk, azt az elérendő cél és az üzem gazdaságosságának mérlegelése alapján dönthetjük el. Minden esetben feltétele azonban a klórozás eredményességének az, hogy megelőzőleg a szennyvizet mechanikai úton alaposan tisztítsuk, úgyhogy a klórozandó szennyvízben durva darabos szennyanyagok ne forduljanak elő, mivel ilyeneket a klór bármilyen formában adagoljuk is, nem tud megtámadni. A házi és csoportos csatornázásnál szóbajöhető szennyvízkezelési módok e rövid tárgyalása után, foglalkozzunk végül azzal a kérdéssel is, hogy a szennyvíz kezelésére hol, milyen eljárást alkalmazzunk. Az erre adható válasznál a döntő szerepet mindig a helyi adottságok játszák. Általános elv gyanánt azt mondhatjuk, hogy mindig csak olyan mérvű szennyvízkezelést végezzünk, mint amilyet a helyi viszonyok szükségessé tesznek. Ezen azt kell érteni, hogy ha rendelkezésünkre áll a kellő hígítás elérésére megfelelő recipiens, akkor mechanikai derítésen kívül, amit egy egyszerű friss vizes derítővel megoldhatunk, további kezelésnek nem igen lenne értelme. Ha pedig ilyen recipiens nem áll rendelkezésünkre, akkor először is azt kell eldöntenünk, hogy hová tudjuk vezetni a szennyvizeket. Ha olyanok a talaj- és talaj vízviszony ok. hogy az elszikkasztásnak megvan a lehetősége, vagyis a talaj