Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - X. Magyar Kálmán: Csoportos és házi csatornázás és szennyvízkezelés

96 MAG-YAR KÁLMÁN jó áteresztő és a talajvíz mélyen van, akkor az elszikkasztást megelőzőleg a szennyvíznek valamilyen mechanikus tisztításával ugyancsak megelégedhetünk. Ha pedig se megfelelő recipiens nincsen, se a szikkasztásnak nincs meg a lehetősége és a szennyvizeket csak valami utcai vízlefolyásba, vagy egészen kishozamú vízfolyásba vezethetjük be, akkor a mechanikai derítésen kívül nem kerülhetjük el a szennyvizek továbbmenő biológiai derítés útján való kezelését sem. Adódhatnak végül olyan esetek, amikor a szikkasztás lehetőségének dacára is megfontolás tárgyává kell tennünk, hogy a szikasztás helyett ne alkalmazzunk-e gazdaságossági szempontból inkább csepegtetőtestes biológiai derítést. Ilyen esetek főképen ott állhatnak elő, ahol az elszikkasztásra szóbajöhető talaj nehezebben áteresztő apró szemcséjű, vagy erősebben agyagos homok, amikor is az elszikkasztó csőrendszer létesítési költsége a szükséges nagy hosszúság miatt már csaknem «léri a biológiai derítő költségét. Ez esetben arra is kell gondolni, hogy apró szemcséjű homoknál a szikkasztó terület eltömődése hamarább következik be, ami a szikkasztó csőrendszer más helyre való átrakását teszi szükségessé és így jelentékeny karbantartási költséget is okoz. Egyébként a szennyvízkezelés mikéntjét fennálló törvényeink értelmében legtöbb esetben hatósági eljárás útján kell megállapítani, és így az utolsó szót minden ilyen esetben az illetékes hatóság mondja ki.