Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - X. Magyar Kálmán: Csoportos és házi csatornázás és szennyvízkezelés

94 MAG-YAR KÁLMÁN Г жк h + z Г 314.0 0001 Az akna átmérője túlságosan nagyra adódik, ezért tételezzük fel, hogy megvan a lehetősége annak, hogy az elszivárogtató aknában 1 m magas vízoszlopot tarthatunk és határozzuk meg az akna átmérőjét ennek megfelelően. Ez esetben lesz 1/ 8.0-003 D = / = V76 5.0 66 = Vol 71 га, Г 314.00001 2 + 1 vagyis az átmérő még mindig túlságosan nagy. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a felvett O'OOOl átbocsátási tényezőjű, vagyis 03 mm hatásos szemnagyságú homoktalaj esetében a szikkasztóakna átmérője már otyan nagyra adódik, hogy annak kivitele nehézkes és ilyen esetben már célszerűbb a szikkasztó csőrendszerrel való megoldás. Szikkasztóaknás megoldásra tehát csakis jobb átbocsátási tényezővel rendelkező talaj esetében gondolhatunk. Hogy az aknaátmérőnek az átbocsátási tényezőtől függő változását lássuk, számítsuk ki a szükséges aknaátmérőt, teljesen a legelőször felvett feltételeknek megfelelően, csupán azzal a különbséggel, hogy а к tényező értéke most 0*01 legyen. Ez esetben: /, f-MEL = ШЕ = №65 = 0-87 * 0 0 m. Г 314.001 Г 00314 Láthatjuk ebből, hogy a 04) 1 átbocsátási tényezőjű, vagyis 1 mm hatásos szemnagyságú durva homok esetében már olyan mérsékelt átmérőt kapunk, hogy a szikkasztó akna gyakorlatilag jól kivihető. A szikkasztó berendezések kivitelére és kezelésére vonatkozólag a következőket célszerű szem előtt tartani. A mechanikai derítés után a szennyvízben még visszamaradó apró lebegőrészek visszatartására, célszerű a mechanikai derítő- és szikkasztó-berendezés közé egy apró szemcséjű szűrőberendezést is közbeiktatni. A szikkasztóakna fenekére ugyanezen célból tanácsos néhány deciméter vastag közepes szemnagyságú homokréteget teríteni, amelynek a tetejéről, ha az eltömődés kezd jelentkezni, néhány cm vastagságú réteg leszedésével az elszikkasztás rendes menetét ismételten biztosíthatjuk. A szikkasztó csöveket a talaj alatti 60—100 cm mélységben legcélszerűbb elhelyezni, 100 méterenként 15—20 cm eséssel. Az elszikkkasztás elősegítésére nagyon jó szolgálatot tesz a csövek körül elhelyezett 15— 20 cm vastagságú apró szemcséjű kavics ágyazás alkalmazása. Fontos még a szikkasztó csőrendszer jó szellőzésének, vagyis a kellő levegőmennyiség hozzávezetésének a biztosítása is, hogy a szennyvízben lévő rothadóképes anyagok leépítéséhez szükséges biokémiai oxigénmennyiség, a leépítést végző mikroorganizmusok számára biztosítva legyen. A szennyvizek elszikkasztásáról szólva meg kell említenünk ilyen esetben a vízellátást szolgáló kutak kivitelét és elhelyezését is, mivel a szennyvízzel együtt