Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
1-2. szám - II. Zaitz László: A csatornázás múltja és történeti fejlődése
A CSATORNÁZÁS MÚLTJA 7 parlamenti rendelettel írták elő, liogy minden házban pöcegödörnek kell lenni. 1608-ban egy magasrangú tüzértisztet bíznak meg azzal, hogy a fekáliának ágyútalpakra szerelt kocsikban való kifuvaroztatásáról gondoskodjék. Igen sok gondot okozott azoknak a telepeknek kijelölése, ahová a fekáliát és szemetet fuvarozták. 1678-ban előírták, hogy a fekáliát és szemetet csak különkülön szabad tárolni. Kezdetben minden kerületnek volt egy ilyen lerakóhelye, ahol végül is a hulladékok hegyekké nőttek. A Moulin-domb és a Jardin des Plantes labirintja ilyen eredetű. Párizsban 1826-ban már illemhelyek vannak, amelyek alá zárt, vasból készült tartányokat helyeznek el és ebbe gyűjtik a fekáliát. A pöcegödrök híg tartalmát 1852. év óta az utcai csatornák útján tüntetik el. Ezért pöcegödör m 3-kint Г25 frank illetéket szednek. Az volt az általános elgondolás, hogy a szilárd ürülék kivételével minden a csatornába kerüljön; az ürülék pedig vascsövek segítségével — később vacuummal — egy messzire fekvő helyen, Bondy-ban gyűjtessék össze. Később a század vége felé (1883.) a Szajna tehermentesítése érdekében a szennyvízzel való öntözést vezették be s ma is lényegében ezt a módszert használják. Párizs csatornázása a mai szemüvegen át nézve, nem mondható modernnek. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert otyan városban, ahol a csatornázásnak ilyen nagy múltja van, a nagykiterjedésű, avult csatornahálózatot máról-holnapra megreformálni szinte pénzügyi lehetetlenség. E tekintetben sokkal szerencsésebbek azok a városok, amelyek az újabb korban fejlődtek hirtelen világvárosokká s így a csatornázásuknak a modernebb követelményeknek megfelelő kiépítése külön anyagi áldozatot nem jelentett. Berlin csatornázása sokkal hosszabb ideig maradt kezdetleges állapotban, mint Párizsé. Ennek azonban megvolt az a jótékony hatása, hogy 1878-ban szinte egyszerre teremtették meg angol tudományos elvek szerint a mai modern csatornázásuk alapjait, úgy, hogy ma Berlin egyike a legkorszerűbben csatornázott városoknak. Annak jellemzésére, hogy Berlinben milyen sokáig voltak „középkori" viszonyok, megemlítem, hogy még Frigyes Vilmos idejében is olyan rendeletek láttak napvilágot, hogy az utcák sarában turkáló sertéseket az istállóba kell bezárni, s hogy a felvigyázó közegek, amennyiben egy ház előtt szemetet és sarat találnak a hiányos tisztogatás miatt, azt tartoznak bedobálni a ház udvarába. Még a mult század negyvenes éveiből származó feljegyzések is arról emlékeznek meg, hogy az utcák folyókájában és az árkokban összegyűlt szemét milyen undortkeltő állapotokat idézett elő. A mintegy 50 cm széles és 60 cm mély árkokba torkoltak ugyanis a házak csatornái. Ide ugyan fekáliát bevezetni már nem volt szabad, azonban a mosdó- és mosogatóvizek is elegendő szerves anyagot juttattak a nyílt csatornába ahhoz, hogy a bűzös rothadási folyamatok előálljanak. Ezek a folyókák és árkok vagy a Spreebe, vagy a Berlint átszelő patakok egyikébe torkoltak. Minthogy a pöcegödrök folyadék-tartalmát az utcai folyókákba öntötték, illetve vezették, az 1816. és 1852. évek között a folyókák öblítését is megkísérelték, hogy az állapotokon némikép segítsenek. Azonban az 1852-ben egy angol vállalkozó által megépített és kezelt vízmű sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a folyókák öblítésére nem jutott elegendő vízmennyiség.
