Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VII. Bauer Sándor: A belvízrendezés kérdései

A BELVÍZRENDEZÉS KÉRDÉSEI. (4 ábrával és 11 képpel.) írta: BAUER SÁNDOR.

1 Folyóink ősállapotában a levonuló árhullámok — a völgyoldalak nagyobb vagy kisebb hajlásának arányában — elöntötték a völgyek kisebb-nagyobb részét. Amikor az árhullám kiöntése ellen töltésekkel védték meg az árteret, keletkezett a hullámtér, a bélvíz és a lcülvíz fogalma. Belvíz minden felszíni víz, amelyik a töltést fenntartó társulat árterén, külvíz az, amelyik az ártéren kívül keletkezik. Egészen általánosságban, az ártérrel vonatkozásban nem lévő megjelöléssel, minden, a terepen jelentkező, a mezőgazdasági termelésre káros vizet vadvíznek nevezünk. A vadvizek okozója, közvetve vagy közvetlenül, a csapadék, tehát hóolvadás vagy eső. A vadvíz keletkezhetik: 1. közvetlenül a terepre hulló csapadékból, 2. magasabb területről odafolyó felszíni vízből, vagy 3. a talaj felszíne alatt odaszűremkező és a felszínre törő szivárgó vizekből. A vadvizeknek ezt az utóbbi keletkezési módját az alföldi nép nagyon jellegzetesen földárjá-nak nevezi. A „földárja" vagy a magasvízállású folyó medre felől, vagy magasabban fekvő területek felől a föld alatt áramlik a folyóvölgy mélyebb helyeire. Nagyon érdekes, hogy a Tiszavölgy déli részén a földárja néha akkor is jelentkezik, amikor sem rendkívüli csapadék, sem magasabb tiszai árvíz nem okolja ezt meg. Ez a különös jelenség akkor szokott előfordulni, ha a Dunán hosszabb ideig tartó nagy árhullám vonul le. Ilyenkor néhány diluviális Dunaéren, mint szivárgón keresztül nyomódik a víz a Duna völgyéből a Tisza völgyébe. Ezek a régi, 17 — 20 méterrel a mai átlagos terepszint alatt húzódó diluviális Dunaerek kaviccsal vannak kitöltve és meglehetősen egyenletes eséssel haladnak át a Duna—Tisza közén végighúzódó szélhordta homokdombokból álló vízválasztó alatt. Az átnyomódó víz a Tisza völgyében nem szokott a föld felszínére törni, hanem csak erős hidrosztatikai nyomás alatt tartja a mélyebb területeket. Ennek folytán ott a legkisebb csapadék is vadvizet okoz, mert a víznyomásos talajnak nincsen víznyelő képessége. Ha a folyók ármentesített völgyeiben biztos gazdasági művelést kívánunk folytatni, akkor gondoskodnunk kell a vadvizeknek kellő időben való eltávolításáról, vagy pedig távol kell őket tartani ezektől a területektől. A belvíz csak úgy vezethető szabadon a folyóba, ha a levezető csatornát a legmagasabb árvízszint fölé érő töltések közé foglaljuk, hogy a visszaduzzadó árvíz ne önthesse el a termőföldeket. Ez természetesen csak keskeny árterület 1 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet víziépítési szakosztályának 1940. október 29-i ülésén elhangzott előadás.