Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VII. Bauer Sándor: A belvízrendezés kérdései

70 BATTER SÁNDOR esetében lehet gazdaságos. A belvizeknek a folyóba való átemelése rendszerint állandó jellegű szivattyúkkal történik. Csak ritkábban jelentkező, kisebb mennyiségű belvizeket érdemes szállítható szivattyúkkal a folyóba emelni. A belvízszivattyúk leggyakrabban gőzgép hajtotta centrifugáiszivattyúk. De vannak villany-, benzin-, nyersolaj-, sőt szívógázüzeműek is. Az elmúlt 10 esztendőben mind nagyobb tért hódítottak a függőleges tengelyű csavaros szivattyúk. Az olcsó üzemen»és nagy teljesítőképességen kívül előnyük még az is. hogy indulás előtt nem kell őket légteleníteni. A belvizek szivattyúzása köbméterenkint átlag 0-1 —0-2 fillérbe kerül. Hazánkban jelenleg 20.000 km csatornahálózat és 176, összesen mintegy 251 m

3/sec teljesítményű szivattyútelep szolgálja a belvízrendezést. Ha helyesen akarjuk méretezni a gazdasági művelést gátló felszíni vizeket levezető csatornákat és szivattyúberendezéseket, mindenekelőtt tisztában kell lennünk az elvezetendő vízmennyiség nagyságával, azaz tudnunk kell, hogy az idő egységében milyen vízmennyiség elvezetéséről kell gondoskodnunk. Az eltávolítandó vízmennyiség függ a csapadék mennyiségétől, erősségétől, tartamától és minőségétől. Függ a levegő hőmérséletétől, a szélviszonyoktól, a talaj művelésétől, fizikai, geológiai és vegyi tulajdonságaitól, a terep lejtésétől, a rajtalévő növényzettől, de függ elsősorban attól is, hogy a lcáros vizeket mennyi idő alatt kívánjuk eltávolítani. Magasabb mezőgazdasági kultúrájú országokban — mint Hollandiában vagy Csehországban — nem ritkán késleltetés figyelembevétele nélkül, a legnagyobb lefolyó vízhozamra méretezték a belvízlevezető rendszereket. A régi alföldi belvízlevezető hálózatok átlag 30—60 napos késleltetésre vannak számítva. Minthogy azonban a fejlődő mezőgazdaság igényeit nem elégítették ki, újabban már 3, sőt 2 hetes késleltetéssel számítva történik a méretezés. A levezetendő vízmennyiség megállapítása — az imént említett, számos helyi vonatkozású tényező miatt — kizárólag elméleti megfontolás alapján lehetetlen. A számítási módok különböző országok, sőt országrészek különleges viszonyai közt folytatott mérések és gondos, jól megválasztott adatgyűjtések induktív eredményei. Az osztrák Iszkovszky és Pascher, a svájci Lauterburg, de különösen a bajor Specht adataiból indultak el Bogdánfy, Korbély, Gillyén és Kenessey, amikor táblázataikba foglalták a különböző lejtésű és áteresztőképességű talajokról km

2-enkint levezetendő vízmennyiséget, illetve a lehulló csapadék lefolyási százalékát. Ezeket az adatokat szokták általánosságban felhasználni a magyar belvízrendezéseknél. Németh műegyetemi tanár ismertette Puppini és Visentini olasz mérnökök szellemes módszereit,

1 amelyek sajnos nem alkalmazhatók nyersen a magyar viszonyokra. Érdemes volna az átdolgozásukkal foglalkozni. Véleményem szerint, bármily számítási mód alapján kapott adatokról van is szó, minden egyes vidéken minél több méréssel és céltudatos adatgyűjtéssel kell ellenőrizni a méretezés alapját, hogy az eredmények alapján teljesen megnyugtató csatornaméreteket választhassunk. A lecsapoló árkok méretezésénél az alföldi belvízlevezetéseknél általánosságban hektáronkint és másodpercenkint 01—0 2 liter vizet veszünk alapul. 1 Lásd a Vízügyi Közlemények 1934/1. számában.