Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VI. Pichler János: A társulatok és az árvíz

62 PICHLEB JÁNOS legmagasabb vízállások, a katasztrofális 1838. és 1876. évi fölé emelte egy méterrel a vízszint. A védgát tetején kilométeres hosszakban átömlő jeges áradatot gyorsan kiépített jászolgát állította meg, az átcsurgások közül azonban a lórévi gátszakadásra vezetett. A beömlő vizet a községeknél nyúlgátakkal fogták el. Ugyancsak rendkívül kemény védekezést kívánt a jeges árvíz a dömsödpataji társulatnál átszivárgás, áthágás ellen. A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló Társulat visszatöltésezett főcsatornája mentén szivárgás ellen, a paksi társulat átázás ellen védekezett. A pestmegyei sárközi társulat 1250 m hosszban nyúlgát építésével áthágás ellen, a jégmentes árvíznél elhabolás ellen, a mar gittaszigeti, a mohács-kölkedi és a kölked-darázsi társulat pedig átszivárgások miatt védte a gátját. A Duna mellékfolyói közül a Vág, bár egyik nap reggeltől estig 4 méterrel emelkedett, nem lépte túl az eddig észlelt legmagasabb vízszint. A vágjobbparti társulatnál erőteljes védekezés folyt áthágás, szivárgás, buzgár és hullámverés ellen. A vágbalparti társulatnak a Nyitra és Zsitva eddig észlelt árvízmagasságait meghaladó árvize ellen is nehéz küzdelmet kellett folytatnia. A szabályozatlan vízfolyások sok bajt okoztak társulatainknak, így különösen a,Rábaszabályozó Társulatnak, amely a Dunán, Rábán, Rábcán kifogástalan védelmet tudott ellátni, rendkívül nehéz munkája volt azonban a mielőbb szabályozandó Marcal, Répce és Kardosér még megfelelően ki nem épített töltéseinél csurgás, hullámverés és az áthágás veszélye miatt. Ugyanezt a munkát folytatta a Marcal felső folyásán a marcalvölgyi társulat. A Nádor-csatorna Társulatnál a Sió 110 cm-rel meghaladta az eddig ismert legmagasabb árvízszintet és átlépte a védőgátakat. A Kisbalaton-társulat a Zala medrében torlódó jég szétrobbantását már március első napjaiban megkezdte, azonban a Zala vize az áradáskor rövidesen átlépte és átszakította a gátakat, úgyhogy a társulat további munkája az árvíz lokalizálásával telt el. A Feketevízi Társulat idejében kirobbantotta a Drávába torkoló csatornáiban a jeget és így a víz lemenetelét biztosítani tudta. Ugyancsak sima volt az árvíz lefolyása a másik drávai társulatnál, a dázsony—dárdainál is. A dunamenti társulatoknál a nagymennyiségű belvíz levezetése aránylag rövid idő alatt történt. A felsöcsallóközi április közepére a 6600 kat. hold nagyságú sárréti területről teljesen levezette a vizet. Ugyancsak elkészült ezen időben a vízelvezetéssel területének 97%-án a szigetközi társulat, amelynek szivattyútelepei országos viszonylatban teriiletegységenkint a legnagyobb vízlevezetésre vannak méretezve. Az alsócsallóközi társulat a nagymennyiségű belvizet szorítógátakkal fogta fel és fokozatosan engedte a szivattyútelepeihez, amelyeknek tervezett korszerűsítését a felszabadulás óta anyagi eszközök hiányában még nem tudta elvégezni. A szekszárd—bátai társulat április közepére szintén elkészült a belvíz levezetésével, a margittaszigeti pedig a 6 millió köbméter belvizet május elejére leszivatytyúzta úgy, hogy a mezőgazdasági területek a termelésbe újra bekapcsolódtak. A külvizek okoztak rendkívüli munkát és költséget a vágbalparti társulatnál, ahová szlovák területről ömlöttek. Az ebedfoki társulat 50 km

2 nagyságú árterületén 200 km

2 csapadéka gyűlt össze. A szekszárd—bátai társulat területére a Lajvér-patak, a rábaszabályozóéra a Marcal, Répce és a Kardosér hozta a külvizet.