Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VI. Pichler János: A társulatok és az árvíz

A TÁRSULATOK ÉS AZ ÁRVÍZ 81 A Tiszán a jég megindulása március második felében kezdődött és bár számos jégtorlódás emelte a folyó vizét, az eddig észlelt legnagyobb árvízszint nem érte el. Az április elején tetőzött jégmentes árvíz közel járt a maximumhoz, sőt a borsodi nyilt ártér felett, mint pl. az alsószabolcsi társulatnál, az 1919. évi legnagyobb magasságokat túl is lépte. Az árvíznek az orkánszerű északi széltől felkorbácsolt hullámverése ellen társulatainknak rendkívül kemény küzdelmet kellett vívniok. így a heves—szolnok—jászvidéki, a középtiszai, a szolnok—zagy var ékasi, az alcsi— tenyő—kengyeli, a cibakházi, a csongrád—sövényházai, a kécske—kecskeméti, a tisza—köröszúgi és a körös—tisza—marosi társulat védekezése volt rendkívül nehéz, de eredményes. Ugyancsak nagy erőfeszítést kívánt a társulatok területére folyó külvizek elleni védekezés, különösen a román megszállt területről a tisza—szamosközi társulat területére zúdult 133 millió köbméter külvíz, amelyet a társulat csak a trianoni határon bámulatos gyorsan emelt ideiglenes gáttal tudott feltartani és fokozatosan levezetni. (XV. képoldal.) Az Ecsedi-láp Lecsapoló Társulat eredményesen védekezett a Szamos és a Kraszna mentén. Azonban a határon túl összegyűlt belvízhez egy a román részen történt állítólagos gátszakadáson kitóduló víz járult, minek következtében a Kraszna és a Keleti csatorna között teljes szélességben hömpölygött át az áradat a határon, elárasztva mindent, ami útjába került, amíg a börvelyi köves útnál a társulat által hihetetlen gyorsan épített 1 km hosszú nyúlgát megállította, megmentve ezzel az összes ecsedilápi településeket, községeket, szivattyútelepeket. (XVI. képoldal. 5—8. kép.) A Körös völgyében ugyancsak a román megszállt területről jövő külvizek ellen folyt kemény védekezés a sebeskörösi, a feketekörösi és az alsófehérkörösi társulatnál. A társulatok felfogócsatornája akkor még román megszállás alatt volt- és a románok a töltést kivágva 30 millió köbméter vizet zúdítottak a trianoni I. sz. gátra. Ennek kemény védelem után történt kiszakadásával a II. sz. trianoni gáton fogták fel az árvizet a társulatok. A három körösi társulat a trianoni határ mentén több mint 40 km hosszú töltésen védekezett igen nehéz szállítási viszonyok között. (Lásd a XVII-XVIII. képoldal képeit.) A felsőtorontáli társulatnak román és szerb megszállt területről jövő külvizek ellen is kellett védekeznie. Szlovák területről ömlöttek vizek a felsőbodrogi társulatra,, amelynek csak egytizedrésze, éppen az alsó rész, került vissza Magyarországhoz és amelynek gátjait az Ondava jégtorlódás okozta rendkívül magas vize áthágta, elpusztítva a társulat műveit. Nagymennyiségű külvíz zúdult a társulatokra a szabályozatlan vízfolyásokból, így a délborsodi társulatnál, amely még befejezetlen árvédelmi gátjaival, sőt 5 községének csak ideiglenes körgátjaival védekezett nagy ügyességgel és teljes sikerrel a Tisza árvize ellen; az árterületnek a felét a hátsó részről, a Hejő és Csincse völgyéből jövő vizek öntötték el. Az alsó-tarnavölgyi társulat a Mátra-hegységből és a kiépítetlen töltéseit meghágó Tárnából kapott nagymennyiségű vizet. A heves—szolnoki hatalmas erőmegfeszítéssel eredményesen védte meg tiszai töltéseit az áprilisi örökre emlékezetes nagy vihar hullámverései ellen. Ez alatt azonban a Zagyva, a Tarna és a Hanyi-ér szabályozatlan medréből kilépő árvíz a társulathoz nem tar-