Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - IV. Pataki Béla: A Duna 1940. évi árvize

44 PATAKI BÉLÁ Egyes ármentesítő társulatoknak az a felfogásuk, hogy ez nem is szükséges. Szerintük a jeges árvíz — egyes rosszabb helyektől eltekintve — ritkán lép fel, mérete és helye kiszámíthatatlan. Felesleges tehát az általános töltésemeléssel járó nagy befektetés, mert esetleg nyúlgáttal is lehet védekezni. Ha a víz netalán meghágná a töltést, még akkor sem biztos a töltésszakadás. Az összefagyott gát hosszabb ideig ellenáll, ás a jeges árvíz igen hamar elvonul. Ez mind igaz. De nézzük az érem másik oldalát. A jeges árvíz szine jóval magasabb, mint a zöld áré. A töltésre feltoluló jégtáblák meghiúsíthatják a védekezést és gátszakadáskor lehetetlenné teszik a nyílás elzárását. Ha a gát mögött — különösen a mélyebb részeken — lakott területek vannak, a rövidebb ideig tartó vízátbukás is kiszámíthatatlan károkat okozhat. Ezért feltétlenül szükséges a kellő biztonság megszerzése a fővárosban és környékén, ahol a töltések milliós értékeket védenek. Itt az egy-két napig terjedő vízborítás is helyrehozhatatlan kárt okoz. (Újpest, a Szentendrei sziget, Sződ, Felsőgöd és a többi nyaralótelep.) Meg lehet alkudni azonban a helyzettel azokon a helyeken, ahol még jobbára mezőgazdasági művelés folyik, ahol csak egy-két tanya van az árterületen (Paks alatti társulatok). Ezeken a helyeken a házak árvízmentes építésmódját kellene elrendelni. Annak, hogy a dunai árvédelmi művek nem épültek ki olyan biztonsággal) mint pl. a tiszaiak, másik oka az. hogy a védett területek aránylag keskenyek. Ezért a töltés rendes méretre való kiépítése az érdekeltség aránytalan megterhelését jelentené. Míg a sződ—felsőgödi társulatnál 1 km védtöltésre csak 40 kat. hold védett terület esik. addig pl. a Heves—Szolnok—Jászvidéki Társulat töltéseinek 1 — 1 km-e 2.156 kat. holdat véd. Általában véve 1 km védtöltés a tiszai társulatoknál 1.500, a Dunán csak mintegy 600 kat. hold árvédelmét szolgálja. A felsorolt okok azok, amelyek miatt — Budapest székesfőváros védelmi vonalát kivéve — úgyszólván sehol sincs meg az 150 méteres biztonság a jeges árvíz szine felett. Nagyon sok olyan hely van, ahol a töltés az előfordulható jeges árvíznél 1 m-rel is alacsonyabb. A töltések között vannak 1 — 3 m koronaszélességűek is. Ilyen gyönge töltéseknek kellene igen értékes belsőségeket és nyaralótelepeket megvédeniök ! Sajnos, ezenkívül számos dunamenti települést semmiféle védőmű sem véd. Az árvíz kártételeit vizsgálva nem lehet határozott véleményt mondani,hogy melyik rosszabb: a Budafok, Tétény és hasonló települések teljesen védtelen területe-e, ahol az időnkint visszatérő árvizekre számítanak és ennek megfelelően építkeznek, vagy Dunafüredé, ahol van ugyan árvédelmi töltés, amelyben az ott lakók a legutóbbi évtized alacsony vízállásai után bíztak, de amely fölött 1940-ben 2 m magasan hömpölygött át a Duna jeges vize. A székesfőváros árvédelmi művei csekély kivétellel a -j-8'50, illetve a -f9 méter szintre vannak kiépítve. Ott, ahol ez a magasság hiányzik, a pótlás terv szerint folyamatban van. Véleményem szerint legalább a 8'50—880 méteres biztonságot el kell érni a fővárossal közvetlenül határos és nemsokára sűrűn lakottá váló területeken is.