Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - IV. Pataki Béla: A Duna 1940. évi árvize

A Dl'NA 1940. ÉVI ÁRVIZE 43 Máskép áll a dolog a Nagymaros-Paks közötti szakasszal, ahol a középvízi szabályozás jelentős kiegészítésre szorul. De a legrosszabb a helyzet a Paks-Drávatorok közti szakaszon, ahol bizony a szabályozás pénzhiány miatt igen lassan halad előre. A trianoni határon túl pedig úgyszólván semmi sem történt. Ezen a szakaszon még a szei bekkel közös felmérés és a tervkészítés sem volt keresztülvihető. Szerintem a legfontosabb és legsürgősebb a középvízi szabályozás befejezése a székesfőváros környékében és az alatta lévő 150 kilométer hosszon. Budapest felett a Szentendrei-sziget csúcsánál a szabályozás keresztülvitele, az osztómű megépítése, éppen olyan fontos és sürgős, mint a szentendrei Dunaág és az Üjpest körüli Dunaszakasz rendszése. Itt a régen megállapított 450 méteres, +2 méteres vízre értendő, szabályozási szélesség szűkebbre veendő. Budapest alatt az 1876. évi árvíz tapasztalatai alapján meghatározott 500, és később kivitelezett 475 méteres szélesség nagynak bizonyult. Kívánatos volna a kellően ki nem alakult helyeken a középvízi szabályozási művek helyreállításával, kiegészítésével és — ahol ez keresztülvihető — 400 méterre való összébbh ázásával az egészséges középvízi medret kialakítani. Székesfővárosunk környékének árvízbiztonsága érdekében ezt a munkát kellene mindenekelőtt megkezdeni. Minden reményünk az. hogy a Budapest alatti szakaszon az 1914. évi világháború óta abbahagyott munkák lassan megindulnak és a jövő évi költségvetés bőkezűbben gondoskodik a vízimunkákról mint az előző éviek. Az első viágháború előtti beruházási összegektől azonban még mindig nagyon messze vagyunk — hogy a boldogabb külföld vízimunkálatokra fordított pénzösszegeit ne is említsem. 1871 — 1914 között egyedül a budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal az akkori 236 kilométeres szakaszán több mint 55,000.000 a. korona értékű munkát végzett, tehát éven kint átlag 1.250.000 a. koronát épített be. Ugyanez a hivatal a legutóbbi 10 év átlagában 75.000 pengő ellátmányt kapott. Ez bizony arra sem elegendő, hogy a már meglévő műveket úgy-ahogy megvédje a pusztulástól. A bajai folyammérnöki hivatal szakaszán, ahol a világháború előtt a munkálatok abbamaradtak, még rosszabb a helyzet. Itt már a vállalkozói munka erőteljes bekapcsolásával kellene a szabályozási munkákat folytatni és mielőbb befejezni. A szabályozás befejezéséhez a Budapest alatti szakaszon több mint 60.000.000 pengőre van szükség. De ha az előbb felsorolt munkálatokat el is végezzük, addig nem lesz tökéletes a Duna mentén az árvízbiztonság, amíg legalább a Drávatorokig szabadon nem dolgozhatunk. mert ez a szakasz szabályozás nélkül mindig kiinduló pontja lesz a jégtorlódásnak. 2. A védtöltések kérdése. » A szabályozási munkálatokkal egyidőben, sőt azokat megelőzően, az egyes társulatok és érdekeltségek árvédelmi töltését is meg kell erősíteni. A dunamentiek — talán azért, mert a jeges árvíz kiszámíthatatlan és egyes vidéket ritkábban sujt — általában nem is méretezték töltéseiket a jeges árvízre.