Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - IV. Pataki Béla: A Duna 1940. évi árvize

42 PATAKI BÉLÁ elöntötte Pócsmegyert és Szigetmonostort és nagy károkat okozott (VI. képoldal. 12. kép). A teljesen pénz nélkül álló társulaton és a károsultakon az árvédelem országos kormánybiztosa segített, minden hivatalos alakiság mellőzésével több ezer pengőt bocsátván rendelkezésükre. Ezzel lehetővé tette a kiöntött víz mielőbbi visszavezet ését. A teendők. Összefoglalva az árvíz eseményeit, megállapíthatjuk, hogy a 486.000 kat. holdnyi dunamenti ármentesített területen 1940-ben töltésszakadás történt egy társulatnál és ennekfolytán víz alá került 6500 kat. hold; a töltés meglépésével okozott töltésszakadást az árvíz három társulatnál, miáltal víz alá került 1450 kat. hold; és részben nem mentesített, részben csak alacsony gátakkal védett területekből víz alá került 1000 kat. hold, vagyis a Duna mentén összesen 8950 kat. holdat öntött el az árvíz, ami a tavasszal vízzel borított területnek mindössze 0'6%-a. Ebbe a kimutatásba a belvízzel borított területek nincsenek felvéve. A felsorolt adatokból látható, hogy a Duna tavaszi árvize, amely sok helyen a legutóbbi száz év legmagasabbika volt, nem nevezhető országos csapásnak. De azzá válhatott volna, ha nincsenek emberek a gátakon, és tegyük hozzá, hogy a sok helyütt igen gyenge gátakon! Kötelességemnek tartom megállapítani, hogy a honvédségünk itt is megbecsülhetetlen szolgálatot tett és a légierők hatásosan támogatták az árvédelmet. De ha nem is volt a Duna mentén a folyam árvize által okozott és az ország egyetemét sújtó komoly kár, mégis le kell vonnunk a tanulságokat. Az árvízkárok megakadályozására szükséges teendőket a tapasztaltak alapján négy főcsoportba oszthatjuk: 1. A jég torlódásmentes levonulásának utat kell készíteni a középvízi szabályozási művek kiépítésével, illetőleg a már meglévők kiegészítésével. 2. A gyenge árvédelmi töltéseket meg kell erősíteni, az alacsonyakat meg kell emelni. 3. Az árvédelem szervezetét tökéletesíteni kell. 4. Az árvíz által veszélyeztetett és kellően nem védett területeket ki kell jelölni és az árvízveszély mértékét a telekkönyvben fel kellene tüntetni. 1. A szabályozás kérdése. A szabályozás irányelveit elődeink már meghatározták, nekünk már csak az eredményeket kell megfigyelni s a helyesnek talált úton továbbhaladni. A magyar Duna felső szakaszán a középvízi szabályozás kiegészítése és a kisvízi szabályozás a nemzetközi hajózás támasztotta igények következtében elsőrendű fontosságú lett. Keresztülvitele biztosítottnak tekinthető.